Anyukák csak az én gyerekem viselkedése változik meg teljesen, ha elmegyünk valahova?

Az én nagyobbik fiam is ilyen, de most már egyre jobb. 4 éves már. Sajnos ilyenkor a hirtelen sok ingerrel nem tud mit kezdeni, neki nem elég ha megnéz valamit, neki meg is kell érintenie, megfognia, lepakolnia, kinyitnia ... neki kellett ez a dolgok megismeréséhez, még sokszor most is. Ebből sok gondunk volt, főleg orvosi rendelőkben és boltokban. És természetesen a hisztik is abból adódtak, hogy én nem engedtem neki. Sajnos az, hogy nem bír egy helyben maradni, mellettem maradni pl. egy üzletben, az még most is néha gond, de egyre ritkábban. Mondjuk kell neki hozzá valami kontrolláló dolog, pl. hogy fogja a babakocsi tolókarját oldalt (kistesóét), esetleg a kezemet, de azt nem szereti fogni. Viszont ha pl kistesó is gyalog van, akkor fogják egymás kezét, és úgy mennek mint a kisangyalok, mert ez is egy visszatartó erő mindkettejüknek. A nagy irányítgatja a kicsit, vigyáz rá, a kicsi pedig mindenben követi a nagyot (többnyire, most még :D ). Később ha már a kicsi fog tudni folyékonyan beszélni, valószínűleg az is visszatartó erő lesz a nagynak, mert most is sokszor "rászól" a kicsi a nagyra, ha nem megfelelően viselkedik idegen helyen.

Amúgy kb. 3 évesen lett könnyebb vele, onnantól, hogy rendesen lehetett vele beszélgetni, amikor már folyékonyan beszélt, és ténylegesen bonyolult dolgokat is megértett, és igazi párbeszéd lett köztünk. Tisztában van a szabályokkal, tudja mik a következmények - anya mérges lesz, nem kap meg valamit, vagy idő előtt hazaindulunk...

Még most is túlpörög ha nagy a társaság (pl. szülinapi buli). Próbálja mindenki figyelmét magára irányítani ilyenkor, futkos, valamilyen hangos játékba kezd, pl. rohanva tologatja az autókat, vagy nem hagyja beszélgetni az embereket, vagy közbeszól (bár ezt ritkán), vagy énekelgetni kezd hangosan, vagy szirénázni...stb. Amikor ilyen állapotban van szinte lehetetlen kizökkenteni, ha végre sikerül akkor jön egy kis hiszti, és utána lenyugszik.

A kicsi (másfél éves) temperamentuma amúgy alapból nem ilyen, idegen helyen először megáll és körülnéz, alaposan megnéz mindent, semmit nem fog meg, amíg nem győződik meg róla, hogy biztonságos, mellettem vagy a közelemben marad, mindig figyel rám, nem szokott futkosni. Ha valamit nem engedek neki, mondom neki nyugodt hangnemben, hogy nem szabad, akkor azt tudomásul veszi, tekeri a fejét, és mondja ő is rá, hogy nem. Ég és föld a két gyerek.

A nagynak egy "idegrendszeri éretlenség" nevű problémája van a gyógypedagógus szerint. A figyelmével sem stimmel valami. Sokáig TSMT tornáztunk is lassú beszédfejlődés miatt.

Az, hogy hogyan viselkedik idegen helyen az konkrétan nem ennek a tünete. Inkább csak az, hogy hogyan dolgozza fel az ingereket, illetve hogy az ingerdús környezet túlpörgeti.

Az interneten könnyen találsz ilyen tünetlistákat erre vonatkozóan, nála elég sok minden nincs, vagy nem is volt jelen ezek közül.

A gyógypedagógus ilyen pörgetéses tesztekkel illetve az egyéb jellemzők alapján mondta rá ezt. Nézik, hogy elszédül-e a pörgetéstől, és hogy hány fordulat után, meg azt hiszem azt, hogy a szeme hogy reagál erre.

A megkésett beszédfejlődés volt a legjellemzőbb tünete ezen kívül, de úgy hogy már 10 hónaposan mondta az első szavát, de nagyon lassan tanult meg új szavakat, átlagban kb. havi 1-2 szót. Nagyon sokáig tartott nála az, hogy a szájába vesz dolgokat, játékokat, ez is a megismerés egy módja. Fél óránál hosszabb autóúton rosszul lesz, hány. Izgő-mozgó, állandóan beszél. A finommotorikája gyengébb, a ceruzát olyan furán fogja még mindig. Előfordul, hogy fejtetőn, vagyis fordítva rajzol valamit. Gyakran fejtetőn nézegeti a könyveket is. Sokszor veszi fel fordítva a cipőjét. Viszont pl. neki a nagymozgásokban nincs lemaradása, és nagy biztonsággal mászik fel elképesztő helyekre is. Szeret oviba járni, könnyen barátkozik. Most hirtelen ennyi jutott eszembe.