Félős gyerekeket hogy lehet hozzászoktatni a kutyához?
Ugyanezt a kérdést egyszer már kiírtam a Kutyák témakörben, de nem kaptam érdemi válaszokat. Ez amúgy is inkább gyerek-probléma, mint kutya-probléma.
Kuvasz kutyám 2 éves. Kiskorában alapvetően félénk volt, ez később bizalmatlansággá enyhült (sok melóm volt vele).
Sógoroméknak van 3 gyerekük, 2 nagyobbacska (9-10 évesek) meg egy 2 éves.
Sajnos elkövettem egy nagy hibát: egyszer nem voltam ott, mikor a sógornőm látogatóba jött, és az akkor 4 hónapos kiskutya belecsípett a lábába. Letisztáztuk a helyzetet, de a sógornőm ezt elmesélte a gyerekeinek, akik azóta csak akkor hajlandóak bejönni hozzánk, ha a kutya be van zárva.
A kutya már ismeri és farkcsóválva várja az összes többi családtagot, de a gyerekekkel még soha nem találkozott szemtől szembe. Ezzel szeretnék valamit kezdeni.
Amikor ott vagyok, a kutya elég jól kézbentartható, időben le tudom állítani, ha kell, de most kezd "beérni", és 1x-2x volt már olyan reakciója, amin meglepődtem. Igyekszem folyamatosan fegyelmezni, hogy 100% tudjam kontrollálni.
A kutyát gond nélkül hozzá tudtam szoktatni a többi kisállatomhoz, nem bántja egyiket se. De egy 10 éves gyereket mégse dughatok az orra alá, hogy nesze, szaglászd meg, aztán menj a dolgodra.
100% biztos vagyok benne, hogy ha túl lennénk egyszer a bemutatkozáson, a kutya részéről rendben lenne a dolog, nem bántaná őket, de félek, hogy a gyerekek a játékos reakcióitól is megijednének (pl. szereti gyengéden, óvatosan szájba venni az emberek kezét. Sose okoz fájdalmat, de ha hirtelen kirántanám a kezem, keményen megüthetne a foga.)
Nem tűri az ölelgetést senkitől 4-5 kiválasztott emberen kívül. A vadidegenektől még a simogatást se. Határozottan kitér, ha neki nem tetsző ember nyúl hozzá, a nyílt fenyegetésre pedig odakap.
A gyerekekkel hogy lehet ezt elkezdeni? Nyilván akkor kéne, mikor az anyjuk nincs ott, hogy ne befolyásolja őket, de persze az ő tudtával szeretném csinálni. Hogy próbáljam oldani a félelmüket? Mikor látják, hogy a kutya milyen trükköket tud, bohóckodik, nagyokat nevetnek rajta, de csak ha köztük van a rács. Sajna a kutya egy nagy mamlasz, izomból csinál mindent, még a pacsija is elég fájdalmas tud lenni...
Nincs tapasztalatom a gyerekekkel, hogy kéne ezt lekommunikálni velük? Nekik se jó, hogy folyton a kennel felé pislognak, hogy miért nézi őket "így" a kutya.
Megbízható "kutyás" gyerek nincs az ismeretségi körben, hogy legalább a kutyát kiképezhessem rajta. :)
válasza:Ne haragudj, de nem értem a problémát. A gyereket megkapott már egy kutya, így fél tőle, jogosan, hiszen volt negatív tapasztalata. Innentől kezdve nem kell ezt erőltetni, ha ott van a gyerek, a kutyát el kell zárni és kész. Pláne, ahogy írtad ez a kutya is hajlamos odakapni, ráadásul a kuvasz nem éppen egy megbízható fajta.
Nálunk is volt hasonló helyzet, a kislányomat kapta meg már kutya. A tesómnak van 3 rottweilere, a lányom ha meglátja őket hangosan visít, annyira fél. A bátyám szerint nekem kéne megnevelnem a gyereket. Én meg mondtam neki, hogy csukja be inkább a kutyákat, én nem akarom, hogy a visítást hallva széttépjék a gyereket. Hallani számtalan ilyen esetet. Erre ő nem hajlandó, mert az ő kutyái megbízhatóak. Rendben. Akkor nem megyünk oda többet. Nekem a gyerekem testi épsége fontosabb, mint az ő kutyaimádata. Az meg nem baj, ha a gyerek fél a kutyától, ha nem megy közel hozzájuk legalább nem lesz baj.
válasza:A gyerekeket soha nem bántotta a kutyám, sőt tudtommal más kutya sem. Az anyjukat csípte meg egyszer, kölyökkorában, mikor én nem voltam jelen (a sógornőm csak bejött csengetés nélkül), amikor a gyerekek ott se voltak. Azóta mindig nagyon szigorúan tiltottam a kutyának az agressziót. Mint mondtam, a többi kisállatommal gyönyörűen, gyengéden játszik.
Attól, hogy kuvasz, még nem időzített bomba. Okos, szófogadó kutya, úgy neveltem, mint bármilyen átlag kutyát, de csak egy embert ismer el gazdának, és ezen az egy dolgon nem lehet változtatni.
A gyerekek nem pánikbetegek, nem rettegnek, csak tartanak tőle, mert nagy, meg amiatt, amit az anyjuk mesélt róla.
Igazából önző érdekek vezérelnek: nem akarom mindig bezárni a kutyámat, ha ide jönnek. :) Nem az én gyerekeim, keveset is találkozunk, szóval ha nem jön össze, nem érdekel különösebben. Vagy csak még nem jött el az ideje.
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Ha egy gyerek, akit támadott már meg kutya fél a kutyától attól az nem pánikbeteg, sem egyéb idegbetegsége nincs. Gondold meg, te hogy reagálnál a helyükben?
Ha meg nem mennek oda gyakran, havi egy alkalommal igazán kibírod, hogy becsukod a kutyát.
Értem én, hogy szereted, meg te megbízol benne, de az összes olyan sztorinál, ahol a kutya gyerekre támadt mindig esküdözött a gazdi, hogy ki nem nézte volna a kutyából, meg soha ilyet még nem csinált a kutya. A gyerek sírása, visítása a kutyáknak nagyon irritáló, nem lehet kiszámítani, hogy hogy fog rá reagálni.
A kutyának a gyerek nem szent, és sérthetetlen, hanem alárendelt lény, akit még neki is joga van megrendszabályozni. Kivétel lehet, ha a család saját kutyája, az én kutyám pl. soha nem bántaná a gyerekeket, ebben biztos vagyok, ennek ellenére a védőnő totál kiakadt, hogy kint vannak a gyerekek és a kutya is felügyelet nélkül. Jegyzem nekem annyira jámbor a kutyám, hogy a kutyaidomár terápiás kutyát akart belőle csinálni fogyatékos gyerekeknek. De nem vállaltam be, mert még nekem került volna egy csomó pénzembe a sok papír meg engedély. És még az ilyen kutyákból is óvják a szakemberek a kisgyerekeket, szóval ezen nem kell megsértődni, de jobb megelőzni a bajt.
Nem sértődöm meg, de mint írtam, tudtommal soha nem bántotta kutya a gyerekeket, hacsak a kerítésen át megugatást nem vesszük ide. A másik (kisebb) kutyámmal jól elvannak.
Na jó, akkor majd az idő megoldja. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!