Van egy amstaffom, aki nem akarja elfogadni a gyerekeket. Hogyan lehetne hozzászoktatni, hogy igenis tűrje a simit és dögönyözést?

Biztos jön majd rengeteg hasznos válasz, úgy hogy ebbe a részébe most nem is megyek bele, csak pár gondolat az érem másik oldaláról.

Van olyan kutya, ami soha nem fog örülni, és örömmel elviselni egy kis gyereket, vagy nem csak örömmel, hanem egyáltalán.

Inkább kitér a szituációból, és elkerüli őket.

Úgy is lehet ilyen egy kutya, hogy jól szocializált. Egyszerűen olyan az egyénisége, hogy nem bírja elviselni azt a gyerekes hozzáállást, amivel egy kisgyerek közeledik felé.

Egyébként még alap esetben is, egy olyan kutyánál aminek nincsenek ilyen gondjai, akkor is bunkóság az emberek részéről egyből fizikai kontaktussal nyitni, ezt kivétel nélkül utálja minden kutya egy ismeretlen embertől.

A kutyák nem így ismerkednek, és mint a gazdájának, ebben neked kell segíteni neki, ennek pedig létezik egy olyan verziója is, hogy a gyereknek magyarázod el, hogy nem lehet csak úgy minden előzetes nélkül össze vissza dögönyözni.

Az állatkertben se lehet csak úgy etetni, meg simogatni az állatokat, őket se tapizzák le az utcán idegen emberek.

A kutyának is van egy intim szférája, amit természetes, hogy véd.

Ami az embereket illeti, mond meg nekik, hogy előbb legalább azt hagyják, hogy a kutya menjen oda hozzájuk, szagolgassa meg őket kedvére, és ha kiszaglászta magát, és látszik a testbeszédén, hogy engedi a tovább lépést, akkor megsimogathatják.

Ha meg ezt nem értik meg, akkor akár el is zavarhatod a bunkó kis vakarcsokat a pi-csába.

...

" igenis tűrje "

Ilyen elvárásokat egyébként kórházi segítő kutyákkal szemben szokás támasztani, aminek még jámborabb fajták közül is csak pár százalék megfelelő, és egyértelműen születni kell rá.

Az "igenis tűrje" hozzáállás a segítő vagy terápiás kutyáknál se vezet semmi jóra. Amelyik alkalmas a feladatra, az tűri, sőt komfortosan érzi magát a helyzetben. Ha már felmerül az a kérdés, hogy rá kellene venni, hogy tűrje, akkor az a kutya nem alkalmas a feladatra és nem lesz belőle terápiás kutya.

A kérdező esetében ettől még okosan hozzászoktatva a kutyát lehet, hogy sikerülhet pozitív változást elérni, de ehhez az szükséges, hogy a gyerekek jelenlétében mindig kellemes élmények érjék a kutyát és a gazdi időben vegye észre amikor a kutyának még sok és ne terhelje túl. Csak fokozatosan szabad szoktatni és növelni a terhelést állandó pozitív megerősítéssel. Egyetlen hiba is tönkreteheti az addigi munkát. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármely kutyánál tuti a siker, észre kell venni ha a kutya jelleméből adódóan nem alkalmas erre és nem szabad belekénszeríteni olyan helyzetbe, ahol ő nem érzi jól magát! Legjobb lenne a kérdezőnek egy szakember segítségét igénybe venni!