Tényleg fel kéne mondanom a munkahelyemen? Jogosan vagyok kiakadva?
2 gyerekem van, 5 és 7 évesek. 5 évig voltam itthon GYED-en, aztán elegem lett, és visszamentem dolgozni, a kicsi akkor volt 3 éves. Persze voltak gondok, a szokásos, betegek voltak stb. Anyámtól folyton azt hallom, hogy én egy micsoda egy karrierista nő vagyok, és minek nekem gyerek egyáltalán. Szerinte fel kéne mondanom a munkahelyemen, vagy max. keresni egy félállást. Sajnos, mint tudjuk ilyen nincs nagyon. Őszintén szólva eltengődnénk a férjem fizetéséből is, de nem szeretek kuporgatni, ráadásul szeretem a munkámat is.
A lányom most lett iskolás, és vannak vele gondok, a férjem ki is vette első félévben a napköziből, és itthon tanultak. Én este érek haza.
A kicsi is fura, szeptemberben megyünk a Vadaskertbe 1 hetes ottalvós kivizsgálásra. Amikor ezt mondtam anyámnak, végképp kiakadt, hogy ezt nem hiszi el, hogy ezt megteszem a nagyobbik gyerekemmel, hogy akkor majd ki megy érte, ki segít neki a tanulásban. De hát könyörgöm 1 hétről van szó! Megint elkezdte, hogy minek dolgozom én gyerekek mellett, és hogy egyáltalán minek szültem én 30 felett, 20 évesen lett volna itt az ideje. Milyen meggondolatlan voltam, most aztán megnézhetem magam.
Valamint semmi baja a gyerekeimnek, csak az a gond, hogy egyáltalán nem foglalkozom velük, minek hordom én kivizsgálásra őket, inkább maradjak otthon velük.
Mondtam neki, hogy nem igaz egyáltalán, hogy nem foglalkozunk velük, minden nap megnézem a leckét, olvasunk itthon, tornászunk, a kicsi is kap leckét a logopédustól azt is megcsináljuk. Szerinte ez édes kevés.
Most őszintén, más hogy csinálja? Vagy tényleg az lenne a normális, hogy itthon vagyok, amíg le nem érettségiznek?
Persze segíteni nem akar, csak az észt osztja, hogy mindent mennyire sz.arul csinálunk.
Eléggé kiborultam, hogy a saját anyám ilyen véleménnyel van rólam, soha semmit nem tudok szerinte jól csinálni.
Miért foglalkozol az anyáddal? Elég sok hülyeséget mond, a helyedben eleve nem közöném vele napi szinten, hogy mi történik velünk, illetve mit miért csinálunk.
A kapcsoaltot redukáld le max. havi egy találkozásra, ezen kivül közöld vele, hogy a te családod életébe ne szóljon bele. Ha kérdezezed a véleményét, akkor mondja el, egyébkent meg tartsa meg magának.
Hát azt gondolom így elsőre, hogy
1. anyukád nem akar segíteni, azért vádaskodik, hogy neked kéne a gyerekekkel lenned 0-24-ben stb - oké ne segítsen de legalább téged ne piszkáljon már mikor van elég bajod anélkül is
2. szerintem a harmincvalahány éveddel biztos elég jól ismered anyukádat ahhoz, hogy tudd a helyén kezelni ezeket a dolgait. Nem neki kell megfelelned, a saját belátásod szerint kell élned, egyetértésben a férjeddel.
3. ha kiderül, hogy tényleg gond van a gyerekekkel, egyáltalán nem biztos, hogy apa fizetése elég lesz az eltengődéshez...
nem tudom, most jöhet a lepontozás, de miért mindenki a mamát bántja. A kislánnyal gondok vannak az iskolában és az apja maradt otthon vele ,mert te kérdező, estig!! dolgozol. Akkor mikor vagy hétköznaponként a gyerekekkel? feltételezem, hogy az este az kb 8 órára való hazaérést jelent, nem?
A kisfiúval is gondok vannak és ha jól olvasom, akkor egy hétre magára hagyod, tehát egy hétig nem lesz ott vele senki? Vagy ismét az apja?
nekem nem tiszta az egész, de könnyű a nagymamát bántani, aki aggódik.
A nagyi aggódjon, de ne szitsa a feszültseget a lánya családjaban.
A mai világban sajnos nagy luxus otthon maradni az egyik szülőnek, nem sokan engedhetik meg maguknak.
Amúgy meg az anya és apa dolga beosztani a saját idejüket, nem a szüleiké. Pont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!