Mikor ismerje meg az apját egy gyerek, ha születésnél nem volt jelen és amúgy sincs, de akarna?

Nem bocsájtanék meg neki, de engedném hétvégente, hogy nálam láthassa a gyereket. Bizonyítsa be, hogy legalább jo apa lesz belole.

28N

kezdetektől fontos lenne. ez egy folyamat, ha eleve része az életének, akkor tud apaként tekinteni rá. utólag, x évesen már nem tudja kialakítani azt az "ősbizalmat" amit kéne éreznie.

a jogi részére azért szeretnélek figyelmeztetni, ha megtagadod a láthatást (amit nem tehetsz meg elméletileg) akkor apa feljelenthet és akár neki ítélhetik a gyereket, hiába nem érdekelte, ez akkora vétek a bíróság szemébe, hogy ilyenkor apa felé billen a mérleg. szóval ezzel okosan... nehogy aztán a nagy eltiltásnak az legyen a vége, hogy te nem fogod a gyereket látni!

Ne gyűlöld ennyire, a gyerek érdekében. Lehet, hogy annó csak megijedt a felelősségtől, de már feldolgozta, hogy apa lett és szeretne résztvenni a gyereke életében. Ehhez neki is és a gyereknek is joga van és ha ettől megfosztod őket, a gyerekednek ártasz a legtöbbet. Egy apa ugyanolyan fontos a gyerek életében mint az anya KEZDETTŐL EGY ÉLETEN ÁT!

Fontos szerepe van a személyiségfejlődésben. Az, hogy köztetek megromlott a kapcsolat, nem zárja ki, hogy a gyerekednek jó apukája legyen. Ne zárd ki az életéből, mert egy nap meggyűlölhet érte.

Tanácsot adni nem tudok, mert mindenki más habitus, mindenki egyedi stílus, és az én stílusom nem biztos, hogy másnak megfelel.

Csak néhány szösszenetet szeretnék elmondani.

20 év lombikbébizés után adatott meg, hogy apuka lehettem. A fiam most 5 éves, de mái napig nagyokat kacagunk rajta, amikor előadja, hogy néztem ki, amikor egyévesen tisztába tevés közben le-szaftos-pukizott, és tiszta kaka lett minden. És mutatja, hogyan állt égnek a hajam, és milyen ijedt volt az arcom és mekkora nagyra nyitottam a szememet. Vagy emlegeti, hogy anya tisztába tevés közben a fájó pocakját simogatta. És azt is emlegeti, hogy ha én tettem tisztába, én meg a talpát csikiztem a szakállammal, és a zokniját a kezemre húzva báboztam neki, és nagyokat kacagtunk.

Szóval nem lehet szerintem azt kategórikusan kijelenteni, hogy mikor, milyen korban, és milyen élethelyzetben, mi okoz örömet és boldogságot, és maradandó emlékeket a gyereknek.

Máshogy szeret egy anya, és máshogy egy apa. És mintha egy kisgyereknek mind a két fajta szeretetre szüksége lenne...

A mesét anyától szereti hallani. Kisautózni, és villanyvasutazni viszont velem szeret...