Akinek rossz evő a gyereke, hogyan tudja túltenni magát rajta?

Nálunk nagyon hullámzó a gyerek étvágya. Ha esős szeles idő van és nem tudunk 1-2 órát játszani és szaladgálni a szabad levegőn, akkor csak nyammog. Ha meg hétvégén egész nap kint szaladgálunk és molyolunk a kertben a friss levegőn, akkor már szinte rászólnék, hogy hasfájás lesz a vége, és hagyja már abba a zabálást.

De megállom, és nem szólok, nem érdekel, hogy mennyit eszik.

Egy gyerek nem hal éhen, és magától is megeszi azt a mennyiséget tukmálás nélkül is, ami a növekedéséhez és a szaladgáláshoz elég. Ne idegeld magad emiatt. Teljesen feleslegesen túráztatod magad, nem lesz semmi baja.

De, ha látja, hogy ez neked mennyire fontos, akkor ezzel visszaélhet, és ha te nem teljesítesz valami számára fontosat, akkor ezzel fog büntetni, mert érzi, hogy ez neked fontos. Nem kell hogy mondjad. Ő érzi, hogy ezt te másképp szeretnéd, mert az anyukája vagy és rád van érzelmileg is hangolódva (lásd lentebbi Müller idézetet)...

A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi.

>Müller Péter<