Külföldön élő anyukák/apukák, hogyan birkóztatok meg a kezdeti nehézségekkel?

". Ha nem beszélem a nyelvet, hogy a csudába iratom be őket oviba/suliba/stb... Hogy intézek hivatalos ügyeket nyelvtudás nélkül?"

roviden es tomoren: sehogy.

"Mennyi időbe telik, mire anyanyelvi szinten megtanulok beszélni?"

ha felnott vagy akkor mar soha nem fogsz anyanyelvi szinten megtanulni. A gyerekednek viszont meg van eselye. egy jo kommunikaciokepes szintet viszont par ev alatt elerhetsz.

"mennyire barátságosak az idegenekkel/magyarokkal"

Ha nem beszeled a nyelvet akkor nem igazan.

Sanszos hogy otthon leszel bezarva, se baratok, se ismerosok, se munka, par ev es megmakkansz. Gondold at.

Anyanyelvi szintem csak az tud beszélni aki anyanyelvű, vagy pedig gyerekkorában kerül ki külföldre, így ha felnő már nagy esélye van hogy anyanyelven fogja beszélni az adott ország nyelvét.

Nekem úgy tűnik hogy a nyelv miatt vagy főleg ideges, hát egyszerá a megoldás kezd el tanulni, és akkor tudsz majd boldogulni. én angol anyanyelvű helyen élek, de szerintem a németek is befogadóak, ott is töltöttem kevesebb időt, külföldön is ugyanúgy zajlik az élet mint bárhol máshol a világon, szerintem felesleges az ijedséged. Beiratkozhatsz nyelviskolába, ha tudod kire bízni a kisgyereked, heti 1-2 alkalmat ki lehet bírni, vagy ha van a közeledbe olyan aki beszéli a nyelvet, és tud neked segíteni akkor fordulj hozzá.

" megoldjuk; lesz valahogy; kibírjuk az első évet..."

nem is az elso ev a kritikus, hanem mondjuk a harmadik, negyedik, amikor mar evek ota otthon ulsz egyedul.

Lattam ilyet kozelrol, hidd el hogy nem vicces. Az elso ev tok egyszeru.

#5 : Miért/mitől egyszerű az első év? És miért kb. a 3.,4. év körül lesz kritikus? Kifejtenéd?

Az ember azt hinné, hogy fordítva van: a kezdet nehéz, aztán egyre jobb, könnyebb. (Bár szvsz ha valaki nem beszéli rendesen folyékonyan az adott ország nyelvét, sosem érezheti teljesen jól magát, se előbb, sem később.)

Az elso evben minden uj, minden erdekes, aztan jonnek a szurke hetkoznapok.

Nalunk a felesegem volt otthon a gyerekkel, igaz kisebb volt amikor kikoltoztunk. Egy eletvidam, jokedelyu no, jol beszel nemetul, de amikor a gyerek ovis lett, neki egyre nehezebb volt otthon ulni. Keresett foglalkozasa van, tapasztalata, megis kabe 3 evbe telt mire munkat talalt, kozben pedig a depresszio szelere sodrodott.

Nyelvtudas nelkul el sem tudom kepzelni mit csinalt volna.

Egy ismeros hazaspar ugyanezert elvalt, az asszony a gyerekkel hazakoltozott. Masok nem valtak el csak hazamentek, apa kint maradt, most sehogy sem jo, mert otthon nincsennek meg azok a korulmenyek (oktatas, egeszsegugy, stb) mint itt, itt viszont megbolondul az anyuka.

Szoval nem olyan egyszeru es rozsas. Mukodhet, mar nalunk is mukodik kabe 3 eve miota a felesegem dolgozik, de volt nehany necces evunk, es maskepp is elsulhetett volna.

Azt elfelejtettem irni hogy a felesegem a munkakereses kozben nem csak itthon ult, hanem nyelvtanfolyamokra jart (az elejen nemetre, aztan angolra) meg mindenfelevel probalkozott, megis rosszul erezte magat, mert nem volt munkaja, es vegeredmenyben eltartott volt, en kerestem o koltotte a penzt.

Baratokat nem sikerult talalni, az ember rajon hogy etnikai alapon (csak mert ok is magyarok) nem lehet baratkozni, mert otthon sem azert baratkozol valakivel mert magyarul beszel. A nemetekkel lehet probalkozni, de veluk nem egyszeru, mert nem egy nyelvet beszelunk. Mas kulfoldiek is vannak, ott lehet szerencsesen talalni, nekunk volt egy spanyol hazaspar akikkel nagyon jol osszebaratkoztunk, de ok meg visszamentek Spanyolorszagba.

Köszi az őszinte választ!

Na ezekről a dolgokról valahogy nem mesél senki...

Általában mindenki csak a külföldi bérekről beszél és csak a pozitívumokról, csak arról ami jó, és hogy bezzzeggg itthon milyen sz@ar MINDEN.

"Baratokat nem sikerult talalni, az ember rajon hogy etnikai alapon (csak mert ok is magyarok) nem lehet baratkozni, mert otthon sem azert baratkozol valakivel mert magyarul beszel." - ez is nagy igazság szerintem. Egyetértek.

Mindenképpen tanuld meg a nyelvet, mert nyelvtudás nélkül tényleg el fogsz veszni, ez egyszerűen hozzátartozik az élethez! amíg Magyarországon vagytok addig kezd el, hogy mire kimentek már legyen egy alaptudásod, ott pedig sok minden rád fog még ragadni, (tv, rádió, vásárlás, különböző életszituációk között) És nem árt egy kis magabiztosság sem.

Én is külföldön vagyok, bár én még elég fiatal vagyok, (huszonéves) gyerek nélkül, én is gyakran úgy érzem hogy nem találom a helyem, bár a nyelvben egyre ügyesebb vagyok, valahogy az emberek mégis annyira máshogy gondolkodnak. A nagyvárosi fiatalokkal annyira nem találom a közös hangot, inkább idősebbekkel barátkozunk, de magyar barátaink vannak főleg (nem sok)

Tehát ezek előfordulhatnak, mégis hogyha belevágtok akkor tedd lelkesen, egyetértek azzal hogy az első időszak a legjobb, mert annyi újat lát az ember hogy csak kapkodja a fejét, minden izgalmas, furcsa, más, érdekes. de utána ezek a dolgok is hétköznapivá válnak, és rájövünk hogy itt is ugyanolyan élet van mint bárhol máshol....

az elején a párod biztos tud majd segíteni neked pl a beiratkozásnál, amíg még bizonytalan vagy a nyelvben,

Én azt tanácsolom hogy akkor menjetek hogyha anyagilag is rászorultok. Nekem hiányzik a családom, fiatal vagyok még, és úgy érzem keveset élveztem az életet. De azért vannak jó időszakok is, nyáron sok program, kirándulások, bulik, stb.... de vannak olyan pillanatok amikor olyan szivesen hazamennék...

remélem hogy jól döntötök.