Akik bevállalták a második gyereket is anyagi nehézségekkel együtt, és szülői segítség hiányában, nem bánták meg?

nem bántunk meg!

A gazdasági válság hazavágott bennünket rendesen, de ha a kislányom rám mosolyog, vagy megölel, már el is felejtem, h nem tudok megvenni a gyerekeimnek szinte semmit. Már nem azon gondolkodom, h vajon mit teszek holnap az asztalra!

De októbertől kicsit jobb lesz, mert megyek vissza dolgozni.

Nem!

Segítség ide vagy oda, kell a testvér a gyereknek!

Az anyagi nehézség már más kérdés, attól függ, mekkora. Ha nagyon nagy gond lett volna, elnapoltuk volna, de azért, mert kicsit spórolósabbra kellett fogni magunkat, nem.

Eddig még nem bántuk meg! A harmadikat is így vállaltuk be, de ott a fogantatás után még rosszabb lett anyagilag. (1 éve, még kifizettünk mindent,20 ezerből bevásároltunk pelust,tartós élelmiszert 1 hónapra,húst 1 hónap hétvégéire,tisztító szereket, és napi 6-700 ft maradt amit költhettem-futotta a kenyeret,mellé valót,és friss főznivalót: zöldség. Ma amit tudunk kifizetünk, és napról napra élünk./csak azért írtam le,hogy az anyagi nehézségeket lásd,tényleg anyagi nehézség és nem csak úgy teszek,mint sok ember,akinek a csekkek kifizetése után telivágja a fagyót,és napi 1000-1500-at költ,megvesz minden ruhát,ami kell,és mégis panaszkodik,hogy csóri)

2 lányunk van, kicsi a korkülönbség, így a jó pár dolgot nem kellett megvenni. Annyi segítségünk volt,hogy sógornőm,ha mentünk,egy zsák ruhát adott az unokájáról,nagyon jó, újszerű állapotú ruhákat. Teli van a szekrény,csak fehérneműt,zoknit,lábbelit kell venni. Ez hatalmas segítség volt! De itt be is zárult a kör.

Valóban agyon nehéz,amikor a gyereknek azt kell mondanod,hogy "nincs", de nem bántam meg,hogy bevállaltuk Őket! Varázslatos személyiségek mind a 2-en! Nap mint nap el tudnak bűvölni minket! Még az apjukat is,aki a kisebbik gyerkőcöt sokáig nem igazán szerette. Most olvadozik tőle is,mindent este,és már nem csak az 1. számú gyerkőc a kiskedvenc,hanem mind a 2! :D Amikor átölelik egymást,vagy a 23 hósom azt mondja,hogy "szeret", puszit ad, büszkén tapsol mikor a bilibe pisil, énekelnek a nővérével... meg veszekednek is néha.... Ez mind mind annyit ér,amennyit a világ összes pénzével nem lehet pótolni!

Üdv:2gyermekes,28 heteske.

Nekem ugyan nincs gyerekem de a kérdést és a válaszokat olvasva eszembe jutott az hogy az olyan több gyerekes családok akiknek még számítógépjük sincs hogyan vélekednek róla? Halottam olyan anya szájából hogy kár volt a másodikat bevállalni mert a tesójához kényszerült lakni bizonytalan mit esznek hónap végén...stb. Erre is kell számolni, persze akinek biztos az anyagi, a párkapcsolat és van segítőkész család mindez együtt akkor hajrááá! Akinek internetre telik annak másra is.

Ki döntheti azt el hogy a gyerek milyen körülmények közt akar élni? És ha egyszer azt mondja: köszi hogy megszültél a nyomorba! ??? Szerintem vannak akik megbánták csak elhallgatják hiszen milyen dolog lenne ilyet mondani? Mit gondolnak akkor az anyák amikor éhes gyermeküknek nem tudnak enni adni? És mikor látják hogy milyen nehézségeknek teszik ki a gyereküket hogy az a gyermek többször min megy keresztül és mit érez? Mit gondolnak ekkor? Én csak szeretnék megérteni dolgokat!