Fiú gyereket nevelő szülők, nem érzitek úgy, hogy sokkal nehezebb dolgotok van, mint akiknek kislányuk van?

Nem. Én nagyon örülök, hogy fiam van. Most sem nehéz vele, és szerintem később is könnyebb, mint egy lánnyal. (bár ez nézőpont kérdése).

20 hónapos, és még nem beszél, de nem sírós, nem hasfájós (soha nem is volt), szófogadó, nem kezelhető nehezen (csak amennyire bármilyen nemű ekkora gyerek), nem agresszív.

Miért általánosítasz? És ezt a fiad is érzi, hogy "neheztelsz rá" a neme miatt.

Két fiam van.

Egyik sem volt sírós, sem hasfájós.

Később? A nagyobb fiam elég korán kezdett beszélni, két évesen mondatokban, ragozva, néha olyan szavakat mondott, hogy csak lestem (sosem felejtem el, amikor kimondta, hogy kommandózni). Azóta se hagyja abba a csicsergést.

A nehezebben kezelhetőség nem tudom, mit takar, én nem érzem nehezen kezelhetőnek. Nem akaratos, de kitartó.

Nem hinném, hogy szófogadatlanabb, mint egy kislány. Lassan négy éves, a korára jellemző viselkedési formákkal.

Nem agresszív, bár mióta oviba jár hatnak rá az agresszívabb gyerekek, de nem jellemző rá, hogy magától lenne ilyen.

Később nem tudom, milyen lesz.

A barátnőmnek két lánya van. Mind a kettő le tudja vágni az igazi, sikítós-visítós, földön fetrengős hisztit. Nekik ott van a kényeskedés, a semmilyen ruha nem jó, húzod a hajam... nem akarok copfot, nem jó a fonat, ne fésüljél...

Én inkább pont azt érzem, hogy a fiúkkal könnyebb. :)