Fiú gyereket nevelő szülők, nem érzitek úgy, hogy sokkal nehezebb dolgotok van, mint akiknek kislányuk van?

ugyan már.. ezek ugyanúgy elmondhatóak a lányokról is.

A lányoknál sem igaz az hogy mind hisztis lenne. fiúba is láttam sok hisztiset.

A legtöbb a nevelésen (azaz a szülőkön) múlik. már kis korban meg kell szabni a határokat,és akkor nem fog eldúrvulni a helyzet.

Két lányom és egy fiam van. Amit írsz, abból csak az az igaz, hogy a fiam később beszélt, mint a lányok.

A fiam nem kezelhető nehezebben, nem agresszív, nem durva, nem hisztisebb, mert soha nem engedtük ezt meg nekik.

Minden gyereket nevelni kell, akkor nem lesznek nehezen kezelhetők.

fiam van, kicsit szigorúbban neveltük, vagyis inkább következetesen :)

egyáltalán nem volt sírós, mondjuk hasfájós volt, de csak 6 hetes koráig.

a többi nem igaz, nagyon illemtudó, jól nevelt, szófogadó kisfiú :) persze vannak rosszaságai, de azok kellenek :)

később kezdett beszélni, de ezt se éreztem hátránynak, max picit irigykedtem magamban a csajos szülőkre, de jó értelemben :)

jah és soha nem volt agresszív. szerintem az agresszióhoz rossz példa is kell, legalábbis azt látom, hogy azok a fiúk agresszívak ahol problémásak a szülők vagy verik a gyereket :(

Még csak 14 hónapos, így érdemben nem tudok nyilatkozni, de amit eddig tapasztaltam, az az, hogy:

- sokkal kevesebbet sírt (nem volt hasfájós, bár a lányaim sem)

- még mindig nem mond szavakat (a lányok már sok szót tudtak)

- sokkal előbb kezdett járni (10 hónaposan, míg a lányok nagyon későn, csak 15 hónaposan)

Azért sokszor a szülő, ha nem is tudatosan, jutalmazza a "férfias"(nak vélt) viselkedést. Naponta meglepődök, hogy hány kérdés van itt, ami görcsösen ragaszkodik a nemi sztereotípiákhoz már babáknál is.

Ergo a fiúknál ráhagyóbbak, elfogadóbbak az agresszívabb viselkedéssel, mert az "fiús". Sokszor már későn veszik észre, amikor már a szülőknek is kezd problémát jelenteni ez.

Hasonló az is, amikor fiúkat nem engednek sírni, mondván nem férfias. Ezt pl nagy hibának tartom, mert így csak az érzelmi elfojtást tanulják meg, ami nem egy hasznos dolog.

"Sokáig hittem azt, hogy a nevelésen múlik szinte minden - de tudom, hogy messze nem így van."

Nézd, kevés szülő ismerné be, hogy esetleg ő tolt el valamit a nevelésben. A nem-rajtam-múlt típusú okok mindig kedveltebbek.

Fiam 5 éves. Ebből annyi az igaz, hogy később beszélt (még oviba kerüléskor is nehezen értették meg idegenek 3 évesen), viszont jóval hamarabb lett szobatiszta. Már 20 hónaposan nappalra nem kellett a pelus, 2 éves se volt és éjjelre is elhagytuk. Viszont nem egy lányos ismerősnél még 3 évesen is küzdenek a leszokással.

Fiam nem volt hasfájós, egy fogzás sem viselte meg, nem volt soha sírós, szófogadó, egyáltalán nem agresszív. Persze néha vannak húzásai, de így imádom. Egyáltalán nem hisztis, nem nyafogós, kényes mint az összes kislány, akit ismerek.

Sógorék 2 éves lánya 1000szer agresszívabb, mint az én 5 éves fiam eddigi életében összesen. Nekik is van már egy fiúk, aki nemsokára 5 éves lesz, és a 2 éves lány már most messze túltesz rajta. Ők is mondták már nem egyszer, hogy sokkal rosszabb, akaratosabb, mintha 7 ördög bújt volna bele. :) Pedig ugyanúgy nevelik mindkettőt (anyós szerint sógor volt ilyen kicsinek). Tehát szerintem nagyrészt genetika, hogy milyen természetet örököl a gyerek.