Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Van más is, akinek a gyereke...

Van más is, akinek a gyereke sírva szokott hisztizni, vagy valóban az én lányom a kuriózum?

Figyelt kérdés
Lányunk 2 és fél éves, minden nyomorult öltözködés egy kínlódás vele, az összes csodamódszer ellenére is. EGyébként nagyon jófej kislány, nincs vele más gond, de reggel az öltözködés minden áldott momentumán kiborul: nem akarok nadrágot, nem kell harisnya, utálom a sapkát, nem kell kabát, nem akarok indulni. Előfordul, hogy ez odáig fajul, hogy a kisasszony toporzékolásba fog, közben ömlik a könnye azon, hogy a harisnya a lábára került... A szomszéd néni óvónő volt, megőrülök tőle, hogy amikor csak találkozunk, felvilágosít, hogy a gyerekem túl sokat sír, hiszen a hiszti nem ilyen (jelzem, hogy amint valami érdekesről kezdek mesélni, mikor én is összeszedem magam és a reggeli rohanásban és hisztériában idáig jutok, akkor hirtelen minden szívfájdalma megszűnik, és mint amit elvágtak, normális hangon kezd beszélni, nem ritkán röhög). De ez van, ő így hisztizik, máson is így szokott, és bár nem csinál ilyet sűrűn, és azt hiszem, jól is kezeljük, de neki ilyen a hisztije. Tudom, ne érdekeljen, ne törődjek vele, nem is határozza meg a napjaimat ez a dolog, inkább dühít. Ma a férjem vitte bölcsibe, mert én 10re megyek egy megbeszélésre, és ma is üvöltött a lépcsőházban azért, mert nem szandálban mentünk, a néni kinéz, és nem hagyhatta szó nélkül, rögtön meg is jegyezte, hogy szegény kicsi, mennyit sírdogál. VÁÁÁÁÁ!
2014. dec. 9. 07:59
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
82%
Nem semmi, hogy milyen türelmetek van. Én 3-4 alkalom után biztos megmondanám neki, hogy foglalkozzon a saját dolgával, különben mindjárt ő is sírni fog.
2014. dec. 9. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
A gyereked reakciója teljesen normális. Főleg reggel, ő még álmos, semmi kedve kimozdulni otthonról. Az én lányom pont ennyi idős, még itthon van velem, de néha közelharc, hogy elinduljunk a tesójáért az oviba. Máskor meg jön vigyorogva, mert egy jókedvű, de akaratos boszorka. Sok, sok türelem és próbáld kibillenteni valami bohóckodással az üvöltésből. Én mindig ezzel próbálkozom, szokott sikerülni. Szomszéd nénivel meg ne foglalkozz, köze semmi hozzá. Esetleg nagyon higgadtan rakd helyre egy fél mondattal.
2014. dec. 9. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 A kérdező kommentje:
Nem nagyon lehet vele beszélni... Ma reggel azt mondtam neki, hogy én a mai napig hallom őt hisztizni a férjével, pedig elmúlt már 2 és fél. Tudod mit csinált? Elsírta magát...
2014. dec. 9. 08:18
 4/12 A kérdező kommentje:
Igen, igazad van neked is, és tudom, hogy álmos még és nyűgös (hétvégén min. 9ig alszik), valójában megnyugtatásra vágyom, hogy nem az én gyerekem az egyetlen, aki nem bírja a reggeleket.
2014. dec. 9. 08:22
 5/12 anonim ***** válasza:
2. vagyok: az én gyerekeim is a délutános műszak tagjai. A kicsi szintén 9 körül szokott kelni, a nagy (5 éves) már beállt arra, hogy 7-negyed 8 körül magától kel. Ez ovis napokon tökéletes. Az idő megoldja. (2,5 évesen ő se kelt 9-nél előbb, ha rajta múlt)
2014. dec. 9. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
Minden reggelünk horror. Egy 5 és egy 2 évest készítek össze, jó esetben 45 perc alatt megvagyok az ébresztéstől a startig. De az állandó vita, hogy kit öltöztetek előbb, ő miért szoknyában megy, miért ebben a szoknyában, miért adok rá trikót, miért nem adok rá trikót, stb. vége nincs a problémáknak. Tegnap a nagy fázott reggel, mondtam neki, hogy akkor most vegyen egy vastag mellényt még a kabátja alá. Közölte, hogy ő akkor csak abban megy. Mondtam, hogy szó sincs róla. Erre, hogy akkor csak magára teríti. Mondtam, akkor nem tudjuk felvenni a kabátot. Jó, belebújik, de nem húzza fel a cipzárt. Na, ekkor már üvölteni lett volna kedvem. És tök mindegy mikor kelünk, egy rohanás a reggel és idegbaj az öltöztetés miatt. Így is 6.10-kor keltem őket, korábban már nincs szívem.
2014. dec. 9. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:

Minden reggel horror nálunk is. 5,5, 3,5 és 2 évesek a gyerekek, a két nagyot viszem oviba. Fáradtak, nyűgösek, minden egyes ruhadarab egy harc, hogy végre felvegyék. A középső a legnehezebb eset, nála az vált be (meg annak idején a nővérénél is), hogy közben meséltem. Ha van rá idő, ölbe veszem, és könyvből olvasok neki egy rövid mesét, úgy keltem, erre ébred. Ha nincs rá idő, akkor csak fejből mesélek neki valamit, általában a kedvenc babájáról és az oviról, és közben felöltöztetem. Az oviba vezető úton is csak addig nem sír (kiabál hogy nem akarok oviba menni), amíg mesélek, mondókát mondok, beszélgetek velük.

A nénit meg próbáld figyelmen kívül hagyni.

2014. dec. 9. 10:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
7-es vagyok. Nálunk szokott segíteni, hogyha előző nap este megbeszéljük, hogy másnap ki miben fog menni. A nagynál meg még az vált be, hogy reggel kiraktam 2-3 pólót, hogy válasszon.
2014. dec. 9. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
A lányom még csak 16 hónapos, de úgy egy hónapja kezdte ezt az öltözéses mizériát. Alapvetően akaratos kislány, de amit művel a pelenkázásnál és az öltözésnél...már ébredés után síkideg tudok lenni. Az oldalára fordul, befeszíti az egész testét, és olyan ereje van, hogy félek eltöröm a lábát, ha megpróbálom a hátára tenni, vagy felállítani, akkor rongybabát játszik. Ilyenkor mozdulatlan vagyok, várom mi fog történni, ő pedig bámul maga elé és kicsit mosolyog!!!! na ettől kicsit meglágyul a szívem, de amikor próbálom folytatni akkor újra üvölt és ordít, sír, és feszít. És még csak most kezdi a dackorszakot. Biztos 20x rosszabb lesz, nem tudom hogy fogom bírni. Biztos ideggyenge vagyok.
2014. dec. 9. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:
Kellettek a lelkemnek a hozzászólásaitok. Eléggé béna úgy indulni reggelente, hogy ilyen káosz van, és úgy érzem felrobbanok, de nyilván visszafogom magam... De ez van, remélem kinövi. Utálom amúgy a telet, a tonna ruha, hogy alig lehet kint lenni, mintha minden arra lenne, hogy megegye a gyerek idegeit, ezáltal a miénket is... Na mindegy, 20.-ától én is, férj is itthon leszünk egy hónapig, három hétig kislány is, hátha regenerálódik az agyunk... :)
2014. dec. 9. 11:38
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!