Dackorszak, ti hogy kezelitek?

Az én fiamnál ez a korszak egy rémálom volt számunkra de szerencsére fél éven belül kinőtte.

Nálunk is az elején még jól tűrtük, mert tudtuk hogy ez normális és még kezelhető is volt a dolog, nálunk a nem odafigyelés volt az ami bevált, de valamikor a kedves szó is sokat segített.

De ez persze csak az első 2 hónapban volt, utána már semmi sem használt. Ha bármi olyan volt ami neki nem tetszett, vagy nem akarta már kiverte a balhét. Ő nem sírt hanem ordibált, üvöltött csapkodott, hisztizett, a férjem időnként akkor odabillentett a fenekére akkor ezen meglepődött és egy ideig csend volt, utána sírt egyet, akkor nem törődtünk vele, kb 5 perc után már az egészet el is felejtette és duzzogva beletörődött a sorsába, aztán ugye mondtuk neki ha jól viselkedik egy adott időben pl vendégségben vagy kibírja a bevásárlást akkor utána játszok vele, és ez így be is vállt.

Persze voltak olyan időszakok ez sem segített és tényleg a nem törődöm vele időszak volt az ami igazán használt de ehhez nagyon sok türelem kellett ami a férjembe megvolt, amikor egyszer a plázába kiverte a hisztit mert akart valamit, de nem volt nálunk pénz meg amúgy is mi igyekszünk úgy nevelni hogy ne akarjon csak úgy mindent, persze sajnos nekem kevés ehhez a türelmem ezért is örülök ha sokszor a férjem is velünk van mert ő tudja kezelni bár ő is nagyon sajnálja a dolgokat de ő mégis jól kezeli a helyzeteket. Akkor mi direkt hagytuk hogy tombolja ki magát, nem is figyeltünk oda rá, ő a szembe lévő padon pityergett egy magában mi meg a másik padon olvastuk az újságot mintha oda sem figyelnénk rá, de persze nagyon is figyeltük hogy ne legyen baj. Volt olyan amikor hirtelen szem elől tévesztettük én már rohantam volna akkor a férjem meg is állított mondta hogy ne mert látja őt a szeme sarkából hogy pontosan hol van. Persze volt ott egy fiatal tizenéves lányka aki kérdezte tőle hogy mi a baja mert a fiúnk egy rafinált gyerek volt, azt hozzá kell tenni. Akkor a férjem odament és elmondta hogy ez ilyen időszak a gyerek nevelés alatt van, fel akarja magára hívni a figyelmet stb... Utána még egy picit pityergett aztán mondta a gyerek ez az egész fél óráig tartott hogy mehetünk. Tehát beletörődött hogy mindent nem kaphat meg csak úgy. Persze ezzel a módszerrel csak a férjem jelenlétével mertem próbálkozni néhány ilyen módszer elég hatásos volt rá, persze azt a bizonyos dogot nagyon akarta, így megvettük neki egyszer persze azt sem kapta meg ingyen mivel épp akkoriban kezdte a bölcsis időszakát így ott is voltak ilyen dolgok így megbeszéltük vele hogy ha azt az 5 napot kibírja a bölcsiben hiszti és balhé nélkül és otthon is nagyon jól fog viselkedni akkor megkapja azt amit akar. És amint letelt az az 1 hét megkapta a jutalmát, aminek nagyon örült, és utána már ritkábbak lettek ezek a hisztik, és ami volt az is csak rövid ideig volt csak. Persze olyankor semmi sem használt de mindig újítottunk valamin, volt hogy a férjem a hóna alá fogta és úgy vitte haza, ezen annyira meglepődött hogy már el is felejtette hogy miért is hisztizik, tehát mindig újítottunk a dolgokon.