Dackorszak es szeparacios szorongas? Aszocialis vagy anti? Baj van a fiammal? Ti hogy kezelitek?

szeparációs szorongás olyan 7-10 hónapos kor között van

ez inkább dackorszak kezdete és a tesó születése tudja h lesz valami változás érzi de nem tudja ezt még kezelni nem tudják még levezetni a feszültséget

és ebben neked kell segíteni

amit tehetsz h extra adag türelmet rendelsz el magatoknak és következetesség

mikor a lányom a 40cm hóban akart szandiban menni hagytam kb 2 perc után visított h hideg a hó visszamentem vele csizma és soha többet nem akart szandiban menni hidegben :-))))

fontos az h ha nemet mondasz neki valamire az mindig nem maradjon még 2hét múlva is legyen az

szabj határokat de legyen mozgás tere is legyen olyan dolog amiben ö dönthet nem kell komoly dolog apróságok pl milyen zoknit vegyen fel akár ki is kérheted a véleményét pár dologban had érezze h fontos és számít mit mond

dicsérd sokat ha valamit jól csináld legyél nagyon szomorú ha rosszalkodik

nálunk volt dühöngő sarok ha nem megfelelően viselkedett akkor oda mehetett dühöngeni oda mehetett sírni hisztizni stb....

első, nem jól tudod, a szeparációs szorongásnak van egy második hulláma, de az is korábban, 1,5 éves korban.

nagy divat, hogy mindent az ilyen "nagy szavakra" húzunk.

most komolyan kérdezed, hogy a 2 évesed antiszociális-e? tisztában vagy a szó jelentésével?

mégcsak a dackorszakot se használnám, ahhoz meg kicsi, és egyébként is azt megelőzi a hiszti korszak.

de mi lenne ha egyszerűen csak gyerek lenne a gyereked?

szégyenlős, minden gyerek átesik ezen, enyém 1,5 évesen nem volt hajlandó kimenni azt utcára annyira fél az emberektől. aztán elmúlt.

nagyon erős szavakat használsz, szinte még baba és te már aszociálisnak véled :S

az, hogy nem akarja felvenni a cipőjét se egy hú de furcsa dolog. add fel rá, pont. nem kell mindenen fennakadni különben a fejedre nő.

nehéz lehet neki, hogy terhes vagy, ez minden gyereknek nehéz

Az enyém 2,5, de dettó ilyen, ahogy leírtad. Olyan hülyeségekhez ragaszkodik néha, mintha autista lenne vagy mi. Persze nem az. És a gyerektársasággal is hadilábon áll, bizonyos mértékű "tömeg" már idegessé teszi (de csak ha gyerekekről van szó), illetve rosszabb napjain rettenetesen idegesítik más gyerekek, pl. mindent elvenne tőlük vagy hisztizik a játszón, ha vki épp abban a hintában ül, amiben ő szeretne.

Az első valóban rosszul tudja, a szeparációs szorongás 8 hónapos kor körül kezdődik, de nagyon sokszor visszatér. Még óvodáskorban is!

Én ezt találtam ki. Első szabály: nem tiltok meg semmit, amit nem muszáj, nem ragaszkodom semmihez, amihez nem muszáj. Második szabály: ha egyszer valamire azt mondtam, hogy nem, akkor abból nem engedek ha cigánygyerekek potyognak is az égből. Emiatt nagyon meggondolom, mit tiltok meg, mert utána ahhoz következetesen ragaszkodni kell. És harmadjára: bevezettem a bünti-jutalom rendszert. Bünti a kis szobába való beküldés, de nem zárom rá a ajtót, csak nem jöhet ki. Jutalom bármi lehet, ebben széles a skála. Lehiggadás után mindig megbeszéljük, utána is párszor elismételjük, miért volt a juti vagy a bünti, és máskor hogy kell viselkedni. Ő is elmondja, hogy nem fogom dobálni az ennivalót, szót fogadok. Kifejezetten rövid idő alatt határozott eredményeket értünk el.

És még egy gondunk van: a kiabálás. Akármi nem tetszik neki vagy ha valamit szeretne, nem szépen mondja, hanem nyüszítve, nyafogva, kiabálva. Ilyenkor "nem hallom meg", vagy "nem értem", mit mond. Ha elmondja normálisan, akkor azonnal megértem. Ebben még kevesebb eredményt tudunk felmutatni, de idővel majd biztos lesz látszatja.

simán lehet ebben a korban is szeparációs szorongása, ui azt előhozhatja bármi negatív dlog, jelen esetben akár a terhességed is, ha tud róla. ő ezt negatívumként éli meg, fél hogy elveszít titeket stb. főleg téged, az anyját.

az hogy ez a dackorszakkal együtt van, az még rosszabb (tudom, mert az én kislányom 2,5 éves múlt, 2 hét múlva szülök legkésőbb, és iszonyú, hogy mi megy...egyrészt a dackorszak amihez képest a 22 hós kori önmaga kismiska volt, pedig nálunk is voltak akkor már ilyen cipőfelnemvevések stb, de most... fú, szóval ez, másik részről anmúgy is anyás volt, most hiperanyássá vált, és nyüszi lett). iszonyú sok türelem kell, és mindig érezze hogy nagyon szereted. ha vmit muszáj megtenni, az muszáj, de mindig mondd el neki, hogy ez pont az ő érdeke, és nem azért mert nem szereted, mert nagyon nagyon szereted stb. de vannak dolgok amiket muszáj és ahhoz ragaszkodj. a másik: az enyém is olyan típusú hogy idegen helyen nagy zsibongásban nem érzi jól magát, a vadabb gyerekeket sem szereti, és ez nem aszocialitás, egyszerűen ilyen óvatosabb érzékenyebb fajta. amúgy már javutl sokat a helyzet, én sosem erőltettem, nem szidtam emiatt. megjegyzem én sem vagyok az a társaság központja alkat. majd nálatok is javulni fog, csak mondom, türelem türelem (tudom abból van a legkevesebb, de muszáj annak lennünk a gyerekeink miatt....).

kitartás, majd javulni fog tényleg! (de nem lesz könnyű).

a pszichiáter anyuka gyermekpszichiáter? akkor pontosan tudhatná, hogy semmi baj a kisfiaddal. egyrészt 1 év alatt rengeteget fog változni, másrészt azt is, hogy a félénk gyerek nem attól lesz majd bátrabb ha szándékosan olyan helyzet elé állítjuk,amire még alkalmatlan, hanem ha szorong, fél, nem érzi magát biztonságban, akkor mindig tudja, hogy ha úgy érzi, úgymond menekülhet az anyja szoknyája mögé és nem fogják elutasítani. ilyenkor előbb utóbb megjön majd a mersze. de ha állandóan olyasmire noszogatják amit egyelőre nem szeretne, akkor pont az ellenkezőjét érik el vele, még inkább bezárkózik, még bizonytalanabb, szorongóbb lesz....ne erőltesd!!!! persze vidd gyerekek közé, de ha ő egyelőre az öledben érzi jobban magát, akkor hadd legyen ott. aztán majd hidd el, megjön a bátorsága, elkezd érdeklődni.

attól hogy egy gyerek kicsit más , kicsit félénkebb mint a többi, nem kellene egyből leantiszociálisozni. üzenem a pszichonéninek.

utolsó voltam.

a másodikról nem tudtam :-)))

mondjuk nem is éreztem h lenne mikor annyi idősek voltak a nagyok

nya majd most a kicsinél megfigyelem :-P