Szerintetek megfelelő módon fegyelmeztem és büntettem a 18 hónapos kisfiam?
Ma ebédnél elkezdett rosszalkodni, kipocsolta a meggyszószt a tányérjából, majd egy laza mozdulattal kiborította az etetőtálcájára a maradék ételt. Amíg pocsolt, minden alkalommal higgadtan, de határozottan megfogtam a kezét, és rászóltam, hogy ezt nem szabad. Amikor kiborította, úgy gondoltam, hogy na, itt végetért számára az ebéd: határozottan kikaptam az etetőszékéből, megmosdattam, és beküldtem a szobájába, a szobaajtót pedig becsuktam. Csak addig tartottam bent, amíg feltakarítottam, kb. 5 perc. Ő addig üvöltött, toporzékolt bent, majd egyszercsak elhallgatott. Ekkor bementem, a fiam pedig állt a szoba közepén kezében a játékgitárjával, taknya-nyála egybefolyt, szipogott, de már nem sírt. Leültem szemben Vele, magam elé tartottam, és elmagyaráztam, hogy miért csuktam be a szobájába. Végig a szemembe nézett, nem sírt, majd a végén hosszan megölelt. Utána könnyen fogat mostunk /mindig ellenkezni szokott/, és 2 perc alatt elaludt.
Nem kiabáltam Vele, nem is ütöttem vagy szorítottam meg egyáltalán. Nem szoktam kiabálni, mert az szerintem a tehetetlenség jele /nem azt mondom, hogy sosem szakadhat el a cérna, de kiabálással nem akarok fegyelmezni/, a testi fenyítésnek pedig minden formáját elutasítom.
Mivel ez volt az első ilyen eset, kíváncsi lennék gyakorló anyukák tapasztalataira, módszereire, észrevételeire. A negatív kritikát is szívesen fogadom, hiszen úgyis számtalan eset lesz, amikor fegyelmeznem kell majd a gyerekemet, csak legyenek normális hangvételűek azok a kritikák, et szeretném kérni.
Köszönöm, ha írtok.
válasza: válasza:Aha, csak arra lettem volna kiváncsi, ha a gyerek nem 5 percet üvölt, hanem pl. fél órát, akkor mit csinálsz?
Ez mind szép és jó, igen így kell csinálni, nem szabad kiabálni, megütni meg pláne nem, DE, mit csinálsz, ha nem 5 percig üvölt? Vannak ám igen kitartó gyerekek és minél nagyobb lesz, annál jobban tudnak hisztizni, az igazi hisztis korszak nálatok még most kezdődik!
válasza:Nagyjából én is ezt csinálom, de a szobába bezárás nem jó módszer, nagyon megijed. Ekkora gyereknél bőven elég, hogy befejezte az ebédet, ha malackodik. Én ilyenkor megmosom, átöltöztetem, és lefektetem a napirend szerint. Ha megvagyunk, utána eltakarítok.
Nagyon jó, hogy nyugodt maradtál, tényleg felesleges a kiabálás, és egyebek ebben a helyzetben. Sokszor már fáradtak is ebéd előtt, azért rosszalkodnak.
Három lányos anyuka.
válasza:Nagyon jól reagáltál szerintem, bár nekem is lenne néha ennyi önuralmam az ilyen eseteknél (16 hós lány anyukája).Nálunk is megy a malackodás evéskor/helyett sajnos.
Szerintem ha elejét veszed ezeknek a csínytevéseknek, helytelen viselkedéseknek, akkor lerövidül a hisztizési idő is, vagyis a kedves válaszolóra reagálva, nem fog órákig bömbölni, ordítani, hamarabb meg fogja érteni, miért kapta a büntetést.
A módszeredet majd én is kipróbálom, ha nálam is szakad a cérna! :)
válasza:Igen,megfelelő módon fegyelmezted.És most bejött :) de ahogy korábban írták,egyáltalán nem biztos,hogy ez mindig be fog jönni.A lényeg,hogy legyél következetes.Én pl kiabálok a fiaimmal(illetve hangosabban rájuk szólok),szerintem ez nem a tehetetlenség jele.De mások vagyunk.Én nem zárnám rá a szobaajtót, de mondjuk leültetem az ágyára és onnan nem jöhet el.És nem is jön,már a 2 éves sem! Szerintem pusztán a szobába betenni nem jó,mert dühöng,dobálózhat, és az lenne a cél,hogy lenyugodjon.De ez nyilván csak az én véleményem.Nekem 2 igen akaratos és erős jellemű fiam van,eleinte nálunk is működött ez amit leírtál(szobába zárás nélkül),de aztán "kinőttük" és bizony drasztikusabbnak kellett lennem.
Pl kisebb fiam szokása volt,hogy kiköpi csak úgy poénból az ételt.Hetekig próbálkoztam mindennel,de tényleg mindennel,semmi sem használt, aztán egyszer rácsaptam a szájára,baromira meglepődött,mondtam neki,hogy többet ilyet meg ne lássak,na azóta nem köpköd,ill.ha nem kell neki ami a szájában van,jelzi,hogy ki akarja köpni és a kezembe köpi ki csak.
Én megértem,ha valakinek a tesi fenyítés nem alternatíva,mindenkinek szíve joga úgy nevelni,ahogy jónak látja,de vannak dolgok,amik szerintem azonnali,határozott lereagálást igényelnek,ilyen pl a harapás is...
Felkészültem arra, hogy tovább fog üvölteni /ha hisztiről van szó, elég kitartó tud Ő is lenni:-)/, de ha folytatta volna a sírást, akkor is bementem volna hozzá, miután gyorsan föltakarítottam, megnyugtattam volna, és azután próbáltam volna elmagyarázni Neki, hogy miért is történt mindez. Nem hagytam volna félórát őrjöngeni a szobájában.
3-as: igazad lehet, én is féltem tőle, hogy megijed, azt sem szeretném, ha negatív élményei kötődnének a szobájához, annyira szereti. Csak az volt bennem, hogy a rumlitól távol tartsam, vmint, hogy érezze, hogy most egyáltalán nem hízeleghet nekem.
válasza: válasza:Kedves 4-es,hidd el ez nem így van.Mert ha elejét veszi is az ember,akkor is lesz valami,ami miatt lehet hisztizni...én nagyon komolyan vettem mindig is a hisztit, mégis meg tud még lepni a 4 évesem is :D és nem vagyok egyedi eset, ismerősi körben is ez van, 3-4 évesen még simán hisztiznek!
Persze vannak nyugisabb gyerekek is :)
5-ösre válaszolva:
A kiabálástól azért próbálok ódzkodni, mert amúgy édesapám olaszos temperamentumát örököltem, amíg nem volt a fiunk, a férjemmel igazi veszekedős, aztán kibékülős pár voltunk, és amikor megszületett a kisfiunk, lefektettünk néhány szabályt: nem kiabálunk, sem egymással, sem Vele, sem előtte, sem az Ő távollétében. Elég jól működik, megtanultuk kibeszélni a bajunkat. Tehát én ezért próbálok higgadt maradni.
Azt is tudom, hogy nem ördögtől való egy szájra, kézre vagy fenékre ütés, de most úgy érzem, nem lennék képes semmilyen formában megütni a gyerekem. Ki tudja, egyszer mennyire szakad majd el a cérna mondjuk tinikorában?! De eddig még nem kellett ilyen módon fegyelmeznem, remélem, ezután sem kell.
Egyébként nagyon jók a kommentek, mindenkinek megy a zöld kéz.
Írjatok még!:-)
válasza:Soha nem zárnék be egy másfél évest sehova.
Neki ez nagyon félelmetes lehet, ő ebből csak azt érti meg, hogy anya elhagyta őt, nem fogja fel, hogy amit ő játékból, kíváncsiságból csinált, az rossz.
Én is "olaszos" temperamentumú vagyok, én szoktam bizony kiabálni is, de hogy bezárjam egy helységbe a láthatóan síró, zaklatott kisgyerekem, na azt nem.
Másfél évesen még nagyon pici ehhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!