Csak én járok idegbetegként sétálni, vagy más is hasonló helyzetben van?

2 éves lesz a lányom, nemrég kezdődött nála a dackorszak, bár nem durva szerencsére.

Otthon nincs is vele különösebb baj, viszont az utcán minden alkalommal előfordul, hogy már csak azért sem akar jönni, leáll szöszmötölni, vagy földbe gyökerezett lábbal áll és röhög rajtam mikor hívom, vagy direkt elindul a másik irányba.

Otthon teljesen jól elvagyunk, a lépcsőházban és az utcán meg rengetegszer kell erélyesen rászólnom, sokszor már baromira ideges vagyok miatta és közben ég a fejem, hogy a szomszédok, környékbeliek engem csak ilyen idegbetegen látnak/hallanak.

Tudom, hogy ez életkori sajátosság, de egyedül nevelem segítség nélkül és már iszonyatosan unom ezt a csigalassúság tempójú életmódot.

Tényleg idegbeteg lennék, vagy más anyukák is éreznek hasonlóképp?

Sose látok magam körül hasonlóan kiabáló anyukát, csak magamat :(