Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Kisgyerekes anyukák! Manapság...

Kisgyerekes anyukák! Manapság miért ment ki a divatból a gyereknevelés?

Figyelt kérdés
Nap mint nap azt látom és tapasztalom, hogy nincsenek nevelve a gyerekek. Most nem a 13-14 éves korosztályrol beszélek. Az, hogy ott már a gyerekek többsége kifestve, félpuceran járnak iskolába és csavarogni, dohányoznak és hogy a többségük rendszeresen fogyaszt alkoholt, ez már mind annak az eredménye, hogy a szülő nem nevelte meg őket. De én most a kisgyerekes szülőktől kérdezem, hogy miért van az, hogy rendszeresen hallom, hogy csúnyán beszélnek már az 5-6-7 éves gyerekek is. Még a szüleiket sem tisztelik. Egyik nap a játszótér mellett sétáltam el és egy kisgyerek odaszólt az anyjának, hogy Kati vegyél nekem jégkrémet. Utana még azt is Hozzátette, hogy ,,Anya siessünk már. " A stílusról ne is beszéljünk, bár az is hagy némi kivetnivalót maga után. Na de az hogy a saját anyját Katinak szólítja a 6 éves gyerek... Ez csak nekem a tiszteletlenség jele? Az anyja, nem pedig a barátnője. Egy kisebb étteremben dolgozom, és ott is rendszeresen találkozom neveletlen gyerekekkel. Az az eset is nemrég történt, hogy kimentem felvenni a rendelését egy családnak, ahol egy tizenéves és egy 5 év körüli kisfiú volt. Ez a rövidke párbeszéd zajlott le az anyuka és a kisfia között. Mit szeretnél enni Zozoka? A gyerek nem válaszolt, okostelefon volt a kezében. Anyuka még egyszer megkérdezte ugyan így. A gyerek erre felkapta a vizet és beleorditotta az anyja képébe, hogy ,,nem látod, hogy nem érek rá! Hagyjál! Erre rászól az apuka, hogy egy kicsit csendesebben. Erre ránéz a gyerek és közli, hogy ,,hülye vagy!" Apukát ez totál hidegen hagyta. Anyuka erre megkérdezi tőle, hogy csirke krumplival jó lesz? Erre a gyerek közli, hogy Ja. Közben rá se nézett az anyjára, csak a telefonját nyomkodta. Anyuka elégedetten mosolygott egyet és közöle, hogy mit kérnek. Ilyen és hasonló történeteket tudnék még mesélni. Ti ilyenkor nem szégyenkeztek? Vagy azt hiszitek, hogy ilyenkor milyen aranyos, talpraesett a gyereketek? Mert, hogy hasonló szituban az ismerősömtől megkérdeztem Ugyanezt és neki ez volt rá a válasza. Pedig egyáltalán nem aranyos. És hiszek benne, hogy nem egyedül gondolom így.

2014. aug. 10. 12:37
1 2 3 4
 31/33 anonim ***** válasza:
72%
Kedves 29-es! Az hogy a férjed nem törődik a gyerekkel, és hagyja hisztizni az egy dolog, de legalább hagyná, hogy te neveld a kislanyt...
2014. aug. 13. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/33 anonim ***** válasza:
82%
Teljesen egyetértek a 27-essel, nálunk szinte szó szerint lejátszódott ez. Kamaszként én is kaptam 1-2 sallert, mikor szükséges volt. Le sem tudom írni, hogy akkor, ott mennyire utáltam az anyámat, amiért nem enged el annyi ideig bulizni, ameddig szeretnék, csesztet a tanulással, tanulmányi eredményekhez köti a hétvégi kimenőimet, vagy ha a megbeszélt időpontnál később érek haza akár egyetlen perccel is, két hét szobafogság. Ha elkezdtem hisztizni, csapkodni, flegmázni, ordibálni, bizony volt, hogy csattant anyu keze a képemen. Mindig indokolt esetben, ritkán, de utólag visszanézve minden alkalommal tök jogosan. Sőt, visszagondolva, megszavaznék magamnak még néhányat, sokszor nem kaptam, mikor megérdemeltem volna. Az én anyám volt a legszigorúbb a társaságban. Gyűlöltem érte. 20 éves voltam, mikor egy beszélgetés alkalmával megköszöntem ezt neki, teljesen őszintén. Ugyanis a cirka 10 fős baráti körünket nézve egyedül én nem züllöttem le, nem drogoztam sosem, egyedül én diplomáztam le és vittem valamire, lett családom, normális életem. A többiek ugyanott tartanak, ahol tizenévesen, nem is nagyon járunk már össze. Nagyon örülök, hogy anyám olyan volt, amilyen, és nem az lett belőlem, mint a többiekből. És igen, ehhez kellett, hogy tudjam, ha anyu azt mondja, hogy nem, akkor nem, mert lesznek következményei. Érdekes, én sosem engedtem meg magamnak, hogy vigyorogva anyám képébe vágjam az ajtót, mikor megmondta, hogy nem mehetek el sehová, nem próbáltam kiszökni stb. Teljesen helyénvaló volt az a néhány pofon, amit kaptam. És nem érzem, soha nem is éreztem magam bántalmazottnak, megnyomorítottnak, anyámat se tartottam soha egy agresszív állatnak, és nem tartom most sem.
2014. aug. 13. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/33 anonim ***** válasza:
31. Amúgy törődik ő nagyon sokat a gyerekkel, rengeteget van vele, segít mindenben, de ebben nem tudunk zöldágra vergődni.
2014. aug. 13. 17:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!