Kisgyerekes anyukák! Manapság miért ment ki a divatból a gyereknevelés?

Ajánlom a figyelmetekbe ezt a cikket: [link]

Mélységesen egyetértek minden szavával.

Egy 2 gyerekes anyuka.

Egyetértek veled, kérdező. Borzalmas, ami megy. A gyerekek már 2-3 éves korukban szó szerint uralkodnak a szüleiken, és a világ legtermészetesebb dolga számukra, hogy nekik mindent szabad, mindent megkaphatnak, és senki nem mond ellent nekik. És igen, ez a csodálatos liberális nevelés következménye, mely szerint nemhogy a kezére csapni nem szabad, de hangosan rászólni, emelt hangon beszélni se vele, ha rosszat csinál, sőt, ne is büntessük meg, mert sérül a kis lelke. Ja, persze...

Az a szülő, aki meghúzza a határokat, lefekteti a szabályokat, és be is tartatja azokat, a liberális idióták szerint egyből egy agresszív állat, aki lelkileg megnyomorítja a gyerekét. Egy gyerek se szenvedett pusztán attól még lelki sérülést, hogy rácsaptak a kezére, amikor a 120. rászólás és elmagyarázás után is az olló után nyúlkál, bele akar nyúlni a konnektorba stb. Jó, ezek hülye példák, mert ezt pont meg lehet előzni, csak az érzékeltetés kedvéért mondtam. Sőt, idősebb gyerekek esetében szerintem a megfelelő időben, ha indokolt, egy saller sem a világ vége, ha más nem használ. Én is kaptam, nem vagyok se lelki sérült, de agresszív, sőt, felnőttként úgy látom, hogy nagyon is megérdemeltem mindegyiket. Ez még nem gyerekverés, annak én se vagyok híve. A saját gyerekem esetében is előnyben részesítem az elmagyarázást, sarokba állítást, vagy egyéb büntetést. Pl. ha filccel firkál a falra, elveszem, és aznap már nem adom vissza, plusz beültetem a sarokba 5 percre, és elmagyarázom, miért nem firkálunk a falra. De ha mindez az 50. alkalommal is hatástalan, igen, rácsapok a kezére. Biztos egy agresszív állat vagyok.

Leírok nektek egy megtörtént esetet a troliról.

Tudjátok vannak azok az ülések a trolin, buszon mindenhol, ahol egymással szemben van 2-2 ülés. Egyiken ült anyuka mellette a kisgyermeke (2-3 éves) a gyerekkel szemben pedig egy 80 és a halál közötti nénike. Az a tipikus kis kendős, jó szándékú, galamblelkű sovány kis töpördött féle. A troli tömve utasokkal. A gyerek lóbálja a lábát és minden alkalommal megrúgja a néni térdét. Anyuka nem akar rászólni, pedig láthatóan észreveszi. A néni fészkelődik, majd bátorságot gyűjt és szóvá teszi a dolgot anyukának. Teljesen normálisan, hogy legyen szíves szólni a kicsinek, mert ő már öreg és ha nem rúgdossák is fáj mindene. Erre anyuka felháborodva közli, hogy csak nem gondolja, hogy korlátozni fogja a gyereket egy ilyen vénasszony miatt??

Hirtelen levegő megfagy, majd egy nagyon rosszarcú fiatal félig felnyírt fejű, hosszú hajú szakadt ruhás srác, aki addig mellettük kapaszkodott, kiveszi a rágót a szájából, beleragasztja az anyuka hajába és közli, hogy: Engem sem korlátozott senki.

A nő puffogva leszállt a gyerekkel a következő megállóban. Azóta is ezen röhög szerintem mindenki aki látta.

Sokan félreértelmezik a liberális nevelést, és azt, mit jelent, hogy a gyerek dönt mindenről, az van amit ő akar. Ezzel a fajta "neveléssel " az is a probléma, hogy a gyermek nemhogy ettől lesz önálló, és magabiztos, hanem pont hogy azt a biztonságos hátteret veszíti el, amit a szülei magabiztos fellépése, következetessége jelent nekik. A gyermekeknek nem feladata a döntés, és annak következményeinek viselése. A gyermekek feladata az önfeledt gyerekkor, a döntés a szülő feladata, nincs joga ráterhelni ezt a gyerekre. Ezen kívül a megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal sem bír egy gyerek még a felelős döntésekhez. Értem ez alatt pl azt, hogy egy hűvös tavaszi napon arról dönthet a gyerek, hogy a piros, vagy a kék hosszúnadrágot akarja felvenni, de azt, hogy rövidnadrágot vegyen e , vagy hosszút, arról nem. Sajnos sokan értelmezik ezt félre. és így csúsznak el ezek a dolgok.

Arról nem is beszélve, hogy azok a gyerekek, akik megszokták, hogy minden úgy van, ahogy ők akarják, sajnos nehezebben élik meg a közösségbe kerüléskor, hogy igenis vannak szabályok, amiket be kell tartani.

Az üzletben ahol dolgozom, én is szembesültem már zsarnok 7-8 éves kislánnyal, aki után meggyötörten kullogott rabszolga anyukája. Amikor velem is hasonló lekezelő stílusban nyilvánult meg a kislány, nem bántón, de határozottan válaszoltam neki, meglepetten és értetlenül nézett hol rám, hol az édesanyjára. Szomorú látvány volt, szegény rögtön kizökkent a magabiztosságából, és nem értette, mi van. Sajnáltam.

Nekem mondod,mikor a játszótéren a 3 éves fiamra rá szállt két 5-6 év körüli,olyan mocskosan beszéltek,meg cigányoztak (szőke a fiam még csak okuk se volt rá), velünk is úgy beszéltek,hogy ha a saját anyjuk vagyok tuti felképeltem volna Őket,az anyjuk rájuk se nézett minden türelmemet össze kellett szednem,hogy ne kapjam le Őket a mászókáról,pláne miután azzal heccelték a fiam Ő nem tud onnan leugrani és a kisfiam meg is akarta próbálni. Az elején azt hittem jaj csak gyerekek megoldják de nagyon eldurvult, később halottam anyjukkal is úgy beszélnek,és úgy bánnak,mint a ronggyal és anyukát nem zavarta.

Sajnos azt hiszik az a jó ha a gyereknek minden meg van engedve nincsenek határok,szabályok,mellékesen belefér a popsira kézre csapás is ha már semmi nem segít,de azt is ördögtől valónak tartják,a következetesség nem ismert fogalom,hímes tojásként tutujgatják a gyerekeiket, később meg nem értik miért van egy neveletlen,tiszteletlen gyerekük. A legnagyobb lelki sérülést azzal okozzák,ha nincsenek határok,szabályok,nincs nevelés.