Nagycsaládos anyukák, ti nem érzitek úgy, hogy kevesebb gyereket kellett volna vállalni?
Kérem azok írjanak, akik kettőnél több gyermeket vállaltak.
Nem kritikára van szükségem, véleményekre, tapasztalatokra, ti hogyan élitek meg, hogy egy-egy gyerekre kevesebb idő jut.
Nekünk négy van, és csak rohangászok a 4 gyerek közt, sajnálom, hogy nem jut mindegyikre elegendő időm. A lakás szalad, főzni, mosni rengeteget kell rájuk, a két nagyobb már iskolás, tanulni is kell velük, a kisebb ovis, a legkisebb még 4 hónapos. Igaz, segítségem nincsen, és irigykedem azokra, akiknek rendszeresen segít a nagyi vagy bárki más, plusz csak egy-két gyerekkel vannak. Meg is kaptam már egy-egy ilyen ismerősömtől, hogy minek vállaltunk annyi gyereket. Most már nekem is lelkiismeretfurdalásom van, mert mit látnak belőlem a gyerekeim: főzés közben kérdezem ki a leckét, közben elrohanokpisilni az ovissal, majd felkapom a picit, ha sír, vissza főzni, sokszor hallják, hogy hagyjálbékénmostdolgomvan, hát ez nem állapot. Befogtam őket is segíteni, a nagyok fát vágnak, teregetnek, porszívóznak, játszanak a kisebbel, szóval hasznos is ez a sokgyerekesség, sokmindent megtanulnak, de néha úgy érzem, megfosztom őket valamitől, olyan hiányérzetem van, de nem tudom, mi...
Ti hogy érzitek? Hogy telnek a napok egy sokgyerekes családnál? Milyen praktikákat, szervezési dolgokat tudtok, amivel könnyíteni lehet?
PL. állandóan megy a mosógép, ennyi ruha a világon nincs!
Míg más egy héten egyszer mos,én minden nap!
A legjobban az bánt, hogy rohanásban kérdezem ki a leckét, így néha egy-egy rossz jegy az én lelkemen is szárad, mert kihagytunk valamit, nem figyeltünk oda.
Kíváncsi vagyok, ti hogy oldjátok meg ezeket a napi helyzeteket, és nem bántátok-e meg a sok gyerkőcöt!!!!!
Nálunk 3 gyerek van (még egyik sem iskolás), és pont ezért nem vállalunk többet, mert úgy érzem, ennyit tudunk még tisztességesen felnevelni ,ellátni, foglalkozni velük értelmesen és tartalmasan. Segítség nélkül talán 3-at sem vállaltam volna. Van egy nyugdíjas nagyi (él a másik is, de ő messze, és ő nem segít semmit, ritkán találkozunk), aki sokat segít, a férjemnek olyan munkája van, amit részben otthon is tud csinálni, így megoldható. De még így is sok a rohanás, szervezés.
Mivel nálunk picik és egykorúak, nincs olyan, hogy a "nagyok" besegítenek, akár a háztartásban, akár a kicsiknek.
Nálunk is folyton megy a mosőgép :-)
Nálunk is 3 gyerek van(még),elgondolkoztunk már,hogy jó lenne egy 4. baba,de ez még csak terv.
Mosógép 2 naponta megy,próbálom őket arra tanítani,hogy vigyázzanak a nadrágra,pulcsira,legalább azt hordják 2 napig.Itthon úgy is mindig levetetem velük,és itthoni,,,játszós,, ruhát kell felvenniük.Én is ,,egyedül,, vagyok velük,a férjem hajnalban megy,este jön,rám marad minden ami velük kapcsolatos.Nem mondom hogy könnyű,de megoldható ,hogy legyen még némi szabadidőm is.Nem sok,de egy fél óra is valami.Főzni természetesen minden nap főzök,sokat sütök,szeretik a sütit,én meg kínlódni vele. :D Kertes házban élünk,lecke után estig játszhatnak kint.Két iskolás van, a kicsi 2 éves.Már letudják foglalni a nagyok,még én vacsit gyártok,vagy hajtogatok...Hazajönnek ebéd után a suliból is,nem engedtem őket napközibe,jobban szeretem ha itthon tanulnak,mert többet foglalkozok így velük,mint a napköziben a tanár,jobb tanulók,és így garantáltan kész a lecke!! Szóval mondhatni délig vagyok kettesben a kicsivel,utána mind itthon van.Vannak állataink,90%-ban azokat is én gondozom.Ott a kert...de azért sokat besegít a 2 nagy...nem panaszkodhatok.És így is van rendjén.Meg kell tanulniuk ezeket a dolgokat...szeretni kell a rendet,segíteni porszívózni,mert pár év és csak magukra számíthatnak,nem leszek ott,hogy az albit kitakarítsam.
Végszónak,nem,bármilyen nehéz is,nem bántam meg hogy megszültem őket,várunk még egy kicsit,hogy a legkisebb legalább 3-4 éves legyen,és lehet bevállaljuk a 4. babát. Úgy érzem bírom.Nincs káosz most sem. :)
Mindig irigyeltem,hogy milyen jól teljesítenek a nagycsaládos anyukák,de úgy néz ki,hogy a háttérben azért akad gond bőven.
2 gyerkőcöm van 4 és 2 évesek és úgy érzem,hogy ennél többet én nem tudnék vállalni. Nagyon szeretem a nyugalmat és 2 gyerkőc mellett éppen akad,de 3-4-5 gyereknél már nem lenne és végem lenne. Nem mindenkinek való a sok gyerkőc.
Úgy érzem én se tudnék odafigyelni rájuk,foglalkozni velük eleget. Párom szeretne több gyerkőcöt,de fel kellett világosítanom,hogy dolgoznom is kell,mert 1 fizu kevés, több gyerkőc többe kerül,hely is kell nekik,mert jelenleg pici a lakás és nem utolsó sorban én maradnék megint itthon évekig. Nem vagyok nagy munkamániás,de azért már hiányzik,hogy csináljak is valamit a pelenkázás és 4 fal között ülés mellett.
Imádom őket és ez így pont jó. Önzőnek tartanám magunkat,ha vállalnánk több gyereket,mikor nem adhatunk meg nekik mindent maximálisan és itt nem a temérdek játékra gondolok.
Le a kalappal,hogy bevállaltátok a sok gyerkőcöt. A legjobbakat és kitartást.
Köszönöm, elfér a bíztatás. Bízom benne, hogy később könnyebb lesz.Én is imádom a gyerekeimet, és remélem nem érzik majd hátrányát annak, hogy sokan vagyunk.
Csak itt a környezetünkben nincsenek nagycsaládosok, és folyamatosan kapom azért, hogy minek annyi gyerek, más nem vállalna még 3-at sem.
Konkrétan a szomszédnak egy fia van, és neki megadnak mindent az égegyadta világon, márkás bicikli, laptop, xbox,plazmatévé stb. amit csak el lehet képzelni. A nagyobbik fiam meg már irigykedik, milyen jó neki, biztos azért kap meg mindent, mert nincs testvére!!!!!!!
Na ők azért jobban állnak anyagilag mint mi, mi sem állunk rosszul, de nem futja luxusra, és ha telne sem biztos, hogy megvennénk mindent. De ezt még a gyerekek nem érthetik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!