Mi volt az az eset, ami miatt kikapott a kisfiad/lanyod?

Csináltasd meg a keritest ne a gyereket verd mert ki bújik a lyukon ... ha paradicsomot szeretne mert nem neked szol ? tudod miért ? mert nem bízik benned mert te csak bántani tudod nem pedig segíteni neki . A jatekat pedig ne vedd el ! ne ezzel büntesd mert azok a kesseg fejlesztők , amiket szeret es leköti ... nem úgy mint TE ; ( ... , nem büntetni kell egy gyereket , hanem nevelni szép szóval bizalommal es akkor mi előtt tesz valamit meg fog kérdezni kikéri a velemenyed mert bízik benned .

Azt írod nagyon kikapod ... hat tőlem te is nagyon kikapnál ha a konyhában vagy miközben a gyerek a lyukas keritesen bar mikor kibújhat a szomszéd kutyához , es ráadásul meg Ő kap ki . Szegyeld magad !!! ES NYUGODTAN LEPONTOZHATSZ , AZ IGASÁG MINDIG FAJ A TUDATLANOKNAK !!!

Az én fiam 2 éves,mostanában kezdi feszegetni a határokat.Alapjáraton türelmes vagyok vele és egyáltalán nem vagyok a testi fenyítés híve,de sajnos nemrégiben mégis kapott egyet a kezére,mert állandóan a tűzhely gombjait csvargatta.Napokig ez volt a kedvenc elfoglaltsága és hiába próbáltam lekötni bármivel,fél percenként kirohant a konyhába és bekapcsolta a sütőt.Próbáltam szép szóval rábirni,hogy ne csinálja,de nem volt semmi haszna.Végül már úgy éreztem,hogy direkt provokál a gyerek,azaz próbálgatja a tűréshatáromat.Neki ez játék volt,hogy ő kirohan és bekapcsolja a tűzhelyet,anya meg jön és kikapcsolja.Nagyokat nevetett közben,engem meg majd szétvetett az ideg.

Akkor szakadt el a cérna,mikor sétából hazaérve,miközben én még az előszobában voltam,ő már be is rohant a konyhába és bekapcsolta a tűzhelyet.Ekkor odamentem és rácsaptam a kezére.Nem nagyot,gondolom nem is nagyon fájt neki,mert utána is vigyorgott.

Viszont értelme nem nagyon volt a dolognak,mert azóta is kapcsolgatja a tűzhelyet,úgyhogy mostmár teljesen tehetlen vagyok.Belenyugodtam,hogy amig rá nem un a gyerek,addig naponta 50x kimegyek és kikapcsolom a tűzhelyet,ill állandóan résen vagyok,hogy nehogy bekapcsolva maradjon.

Én hiszek abban, hogy ha a gyereket megütöd, akkor csak azt tanítod meg vele, hogy a konfliktusokat agresszióval kell megoldani. Nem kell majd csodálkozni, ha az oviban elveszi a játékát egy gyerek, ő meg majd jól elveri érte.

Ennek ellenére, nálam is előfordult már néha, hogy kikapott. De ez nem a megszokott fegyelmezési módszer!

2 éves lehetett kábé, már stabilan járt egyedül, és tudta nagyon jól, hogy az úttesten csak úgy megyünk át, ha megfogja egy felnőtt kezét. Elmentünk a boltba, és kiverte a hisztit, hogy csokit akar. Nem kapott, már nem emlékszem miért. Arra viszont emlékszem, hogy hazáig ment a harc, majd "bosszúból" fogta magát és mindenféle előzetes jelzés nélkül kiszaladt az úttestre. Mivel tudta, hogy azt mi nem szeretjük, gondolta majd ezzel most jól kitol velünk. Szerencsére nem jött autó, de a férjem elkapta, és egy buszmegálló teli ember előtt jól elverte a fenekét. Kicsit aggódtam is, hogy holnap jön a gyámügy, de nem jött. Persze elmagyaráztuk neki utána, hogy nem azért nem szaladgálunk az úttesten, mert apu meg anyu haragszik, hanem azért, mert elüt az autó, és neked lesz bajod. Nem tudom, mit értett a magyarázatból, de soha többet nem fordult elő.

A paradicsomos sztoriról meg annyit, hogy azért én is elvertem volna. Aki olyan nagy szájjal bírálja, kíváncsi vagyok, vajon ő a nap 24 órájában ott áll a gyerek mellett, hogy "lekösse"? Meg ne üssük, ne vegyük el a játékát, ne kiabáljunk vele, hanem legyünk ott mellette mindig, és fejlesszük?! Ezt bizonyára valami könyvből olvastad, mintha csak a védőnőmet hallanám. Én tőle is visszakérdeztem, hogy mindez szép és jó, de akkor a másik gyerekre ki figyel? Ebédet ki főz? Hogy a házimunkáról ne is beszéljek. Jó-jó, amíg csecsemő, a házimunka nem számít, de egy ekkora gyerek mellett na ne ám, hogy ne lehessen elvégezni a dolgomat!