Diagnosztizált hiperaktivitásról kell tájékoztatni a majdani elsős tanítónénit?
Gyermekpszichiáter azt mondta ne szóljak előre nehogy megbélyegeződjön a gyerek... Két tesztet is csinált vele és elég súlyos a helyzet, már jócskán túlkoros az iskolakezdéshez, de a várakozás sem hozta meg azt, hogy nyugodtabb legyen.
Együttműködik, igyekszik, de nagyon izgága szigénykém.
A gyógyszerrel várunk 2 hónapig és csak végső esetben Ritalin.Omega 3- at tartalmazó kapszulát vettem ma.
A pszichiáter szerint egészen biztosan szükséges lesz a gyógyszer előbb- utóbb.
Én pedig úgy érzem, hogy a gyerek érdekében kötelességem tájékoztatni a majdani tanítónénit már a konkrét iskolakezdés előtt.
Szerintetek?
Ez nem túl biztató, több anyuka előre figyelmeztetett rá, hogy készülnek fel rá, hogy sokat fogunk sírni a gyerekkel együtt a kisiskolás évek alatt, ha egy kiégett tanítónéni személyében nem egy jószándékú pedagógust fogtunk ki akkor jaj lesz nekünk.
Azt nem tudom írtam e, de a pszichiáter és az óvónők is igyekvőnek, együttműködőnek jellemezték a fiamat, viszont izgága, csapongó figyelmű.
Talán ha a magatartás nem olyan vészes akkor az egy jó pont és ugyanúgy megszereti idővel a tanítónéni mint az óvónénik, megküzdöttek vele eleinte, de a végére teljesen megtanulták kezelni, védték ha bárki rosszat mondott volna rá, megkönnyezték mikor elballagott egyedül őt a csoportból, nagyon hozzájuk nőtt, büszkék voltak rá, hogy kilátástalannak hitt helyzetből végül hová fejlődött.
Általánosítani nem szabad a tanítókkal kapcsolatban. Ismerd meg a tanítónéni álláspontját, beszélgess vele. Ismerek fiatalt is, aki nem toleráns és idősebbet is, aki minden gyereket elfogad és nagyon innovatív szemléletű. Ez nem az életkortól függ, bár nagy általánosságban a kolléganőnek igaza van.
Gyógypedagógus
Mit javasoltok milyen keretek között próbáljam megbeszélni a tanítónénivel a helyzetünket?
Telefon, email vagy személyesen a gyerek részvételével?
Gyermekpszichiáter diagnosztizálta, évek óta visszajárunk.
Szakértői Bizottságnál sosem jártunk!
Nevelési tanácsadó pszichológusánál kezdtünk 4 évesen, fél évig jártunk oda, onnan küldtek pszichiáterhez 4,5 évesen.
Magánúton mentünk TSMT terapeutához, gyógypedagógushoz, évekig jártunk.
Az évvesztes évre mégegy plusz évet ráhúztunk bízva abban, hogy nyugodtabb lesz a kisfiam.
Szakértői bizottságot próbáltam magánúton intézni, de lehetetlen volt bejutni.
Aki csinálta az iskolaérettségi vizsgálatot nem értékelte olyan mérvűnek a problémát, hogy bizottsághoz küldjön bennünket.
Nagyon jó IQ tesztünk lett, folyékonyan olvasott, írt, ügyesen számolt a kisfiam az iskolaérettségi vizsgálaton.
Az óvónénik olyannyira megszerették a fiamat, hogy bár elismerték, hogy elfogultak vele az imádat miatt, de nagyon nem helyeselték, hogy pszichiáterhez jártunk és még gyógyszerről is szó volt.
Arra hivatkoztak, hogy már nincs magatartásprobléma... Még szép, hogy 7 évesen már simán megfelelt az óvodai követelményeknek, de ez nem azt jelenti, hogy az iskolában tud figyelni majd ha ennyire izgága.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!