Testvérem bántó módon beszél hiperaktivnak diagnosztizált fiamról szerinte a mindent ráhagyás az ok és a későbbiekben bűnöző lesz a gyerekből, hogy kezeljem ezt?

Én is ismerek két hiperaktív gyereket, de szerintem ezt a szülőnek kell tudnia megoldani, hogy "fegyelmezi" a gyereket, mert két egyforma gyerek nyilván nincs. Az egyiknél volt fegyelmezés, rendes kiskamasz lett belőle. Csak annyi volt, hogy anya szigorú volt és következetes, nem hagyott rá semmit, de a jó időszakokban sokat ölelgette, szeretgette.

A másiknál a ráhagyás ment, nem nagyon volt "rend", odáig jutottak, hogy 9 évesen azért nem mentek el egy esküvőre, mert a gyereknek nem volt kedve, ő a játszóházba akart menni. Így esküvőre öltözve elmentek előbb a játszóházba, majd rávették a gyereket hogy mégis menjenek az esküvőre. Itt a mai napig a gyerek irányít, és anyuka eléggé ki van készülve.

Szóval neked kell megtalálni az arany középutat, de attól, hogy izgága, és gyógyszert is kap rá, tudnia kell szerintem, hogy ki a "főnök", és korlátokat neki is kell szabni, mert ha nem, abból nagy bajok lehetnek, ebben igaza van a testvérednek.

Nem is kell büntetni egy gyrereket folyamatosan, Konzekvenzia a lényeg és büntetni nem kell.

Ha a tesódnak van gyereke kérdezd meg, hogy ö mit tenne ebben az esetben, mikor egy egy ilyen alkalom van.

De akkor nem a fiadat bántja, hanem téged, nem? Szóval hogy a fiaddal kedves, csak neked mondogatja, hogy miért nem neveled meg?

mert nagyon nem mindegy azért..nehéz elfogadni a hiperaktivitást, mert valóban olyan állapot, ami kívülről inkább neveletlenségnek tűnik..ha valaki szkeptikus, vagy nincs gyereke, vagy egy tuskó, és nem fogadja el, hogy van ilyen, akkor nem tudsz mit csinálni...

A válaszom:

Megkérném, hogy jöjjön el velem az orvoshoz, és hallgassa meg, mit mond a gyerekről. Az orovosnak ez is a dolga ilyen betegségeknél, hogy a családdal megértesse, ez nem egy megjátszott dolog, hanem igenis létezik...

-ha ténylegesen beszól a gyereknek, vagy bántja akár szóval, vagy bárhogy, akkor mindenképp különhívnám, és elbeszélgetnék vele, hogy ő egy felnőtt, aki elvileg tud viselkedni. Nálatok ez van, ez a gyerek beteg. Ha ezt nem képes felfogni, és építő módon viselkedni, és segíteni nektek, mert ez neked+férjednek sem egy leányálom, akkor át kell gondolni, hogy szükséged van-e erre a kapcsolatra...

Sztem mindenképp határozottan kell fellépned a testvéreddel szemben. Ez a ti gyereketek, majd ha neki lesz, akkor azt nevelje, te ezt így tudod, és ne bántsa a saját lakásodban a saját gyerekedet.

Még ő haragszik..pff....-((