Hol van az a határ, ami eldönti, hogy hiperaktív a gyermek, vagy csak nagyon eleven? Mikortól beszélünk hiperaktivitásról?

Én épp az ellenkezőjét tapasztalom, pedig nyakig benne vagyunk. Éppen, hogy be akarják bizonyítani, nem ADHD-s a gyerekem. Rengeteget segítenek a szakemberek. Mint nevelésben, mint fejlesztésben. És ha én ejtem ki a számon véletlen csak annyit, hogy másállapot, nem is mint betegség, máris majdhogynem megszid, hogy nem szabad így felfogni. Nem hogy még betegségként kezeljék. Sose tapasztaltam ilyet. De ezt az tudja aki benne van. Azt azért megjegyzem, hogy mi nekünk problémánk van, ez tény, de ezerszer "normálisabb" a gyerekem más neveletlen gyerekeknél. És ezt nem csak én mondom, hanem az óvónők, a nevelési tanácsadósok.

Nagyon sokat jelent a szülői hozzáállás.

Van a lesz@rom fajta szülő, akinek nehezére esik a gyerekére figyelni, törődni vele, mindenkinek híresztel meg nem lévő "betegséget".

Akinél igazán gond van mint írtam vért izzad és igyekszik nem beszélni az állapotról.

Persze ezt egy kívülálló egyszerűen megítéli első ránézésre: neveletlen a gyerek. Ennyi. De nem tudja melyik háttér van mögötte.

Ha én reggel kimegyeg 7-kor futni a hiperaktív gyerekemmel, majd délig még ő kinnt rohangál, délután elviszem focizni, birkózni, este még százszor körbefutja a házat, megmászik minden fát, biciklizik nem keveset. este 10-kor még azon hisztizik, hogy ő nem tud elaludni, nem fáradt. És rohangál. Ilyen egy hiperakítv, nem 4 fal között!