Csak az én gyerekem "problémamentes", vagy azért van még hasonló?

Nálunk szinte nem is volt hisztikorszak, egy nagyon jó természetű gyermeket kaptam, de nem hiszem el, hogy ez neveltetés kérdése. 4 nagyszülővel vagyunk napi kontaktban, szóval garantált a kényeztetés.

Szerintem főleg jellem kérdése. Mondjuk hasamra csapva 70% jellem, 30% nevelés.

Jellem és neveltetés kérdése is.

Fiam sokkal nyugisabb, mint a lányom pl, csak akkor nyafis, ha beteg, vagy foga fájt, éhes stb.

Egyik ismerős anyukának két lánya van most 2 és 5 évesek, a nagy "jó gyerek" volt mindig, semmi hiszti, nyafi soha, szót fogadott stb.., a kicsi pont az ellentétje, holott semmivel sem kényeztetik jobban, sőt.

Szóval ez sem feltétlen a szülő érdeme szerintem.

Azt azért én sem állítanám,hogy ez kizárólag a nevelésen múlik.Persze vannak olyan gyerekek is,akik azért nem tudnak rendesen viselkedni,mert a szüleik nem tanították meg őket,vagy mert minden meg van engedve nekik.Viszont pl az én fiam,aki még csak 2 éves,már most irtó önfejű és akaratos tud lenni.Szüleim elmondása szerint én is pont ilyen gyerek voltam.

Én pedig igen szigorúnak és következetesnek tartom magam,nem az a fajta vagyok,akit a gyerek az orránál fogva vezet,viszont számtalanszor tapasztalom,hogy a gyerekem dacol velem és feszegeti a határokat.Ezen felül nem igazán köti le semilyen játék,kivéve ha ugrálásról,szaladgálásról van szó.Rengetegszer leülök hozzá játszani,de kb 3 perc után otthagy és futkározik,visítozik,felmászik mindenhova,szétdobálja a játékokat.Nem tud megülni a fenekén,még evés közben is állandóan fickándozik a széken.

Tehát neki ilyen a természete és ezen nem tudok változtatni.Aztán ha az utcán egy olyan anyuka lát minket,akinek nyugisabb természetű a gyereke,lehet kritizálni,hogy nem neveltem meg a gyerekem... :)