Mit gondoltok azokról a szülőkről, akik szerencsejátékra tanítják a gyerekeiket?

És amikor a Túrórudival meg a Balatonszelettel lehet nyerni? A gyerek ott is örül, ha nyer, bosszankodik, ha nem, és kész. Az enyémek a "minden ötödik nyer" akciónál felbontottak egyszerre 5-öt (minden családtagnak egyet), és megállapították, hogy hazudik a reklám.

Gyerekkoromban én nyertem pénzt sorsjegyen, amit azonnal újabb sorsjegyekre költöttem. Azok már nem nyertek. Nem is lettem függő!

Nem, nem írtad le, hogy a túlzott szerencsejátékra gondolsz, sőt, úgy írtad le, mint ha az, hogy valaki néhanapján ad egy sorsjegyet a gyerekének, azt már szerencsejátékra nevelésnek fognád fel.

De akkor válasszuk ketté a kérdést!

Az, ha valaki elviszi a csemetét a lottózóba, és odaadja neki a frissen megvett Kávészünetet, hogy hadd kaparja le, vagy vele tölteti ki a Lottó/Kenó/Puttó szelvényt, abban nincs semmi nevelő célzat, szórakozás az egész. Nagymamám 10 éves koromban minden héten megkért, hogy mondjak öt számot, mégis értelmes, felelősségteljes felnőtt lettem. Igaz, néha totózok, alkalomadtán egy Tippmixet feladok, de azt gondolom, ha havonta kétezer forint körüli összeget szerencsejátékra költök, attól még bőven normális ember vagyok. (Más ennek a sokszorosát költi el szintén értelmetlen dolgokra, mégse szólja meg senki.)

"Azt se tudja a gyerek, hogy mi ez" Ha ötévesről van szó, akkor meglehet, hogy nem tudja. De mondjuk egy 10-14 évesnek azért ne becsüld le a képességeit!

Sőt, képzeld, hatévesen anyukámmal vettünk két darab borítékos sorsjegyet. Egyet magának vett, egyet nekem. Az enyém nyert, a nyereményből pedig vettünk egy-egy fagyit. Mégsem lettem retard, pedig jócskán 18 alatt voltam.

Egy értelmes gyerek felfogja, hogy ez egy játék, van olyan, hogy nem nyer, és nem szabad eszetlenül sorsjegyeznie. Meg tegyük hozzá, 18 felett is vannak sokan, akik nem képesek ezt belátni. Belőlük lesznek a függők, és nem azokból, akiknek az anyuka/apuka/nagymama egyszer-egyszer vesz a gyereknek egy kaparósat.

A másik dolog, az eleve függő szülők helyzete már problémásabb. Bár ott sem borítékolható, hogy a gyerekből egy függő beteg lesz. Ha van egy kis sütnivalója a gyereknek, magától is rájön, hogy ha minden ötödik nyer 300 forintot, abból ő rosszul fog kijönni. Emlékszem, hogy nagybácsim még anno '92-ben vett egy halom BArcelona'92 sorsjegyet. Nem nekem, magának. De láttam, hogy mennyi nyeretlen van közte, és mennyi nyertes. Gyerek fejjel rájöttem, hogy nincs értelme az egésznek. Persze, lehet, hogy csak én voltam amolyan csodagyerek, bár ezt nem hinném.

Az persze valóban probléma, ha valaki elsorsjegyezi a kajapénzt, szóval ha már az életminpségre kihatása van a sorsjegyezésnek, ott már tényleg gondok vannak. Bár tegyük hozzá csak a korrektség kedvéért, nem ez az egyetlen dolog, ami anyagilag hátrányosan érintheti a gyermeket. Én akárhányszor elmegyek a helyi kocsma mellett, mindig látok kint ácsorogni vagy ülni olyan embereket, akik messze nem tartoznak a gazdag réteghez. Az pedig, ha az apa az amúgy sem sok pénzük felét elissza, legalább ennyire káros.

"söröző-lottózóban vagyok, de még senki sem hozta ide a gyerekét hogy igyanak együtt."

Persze, hogy nem, mert egyből rájuk is hívnák a gyámügyet, hogy kocsmázni viszi a gyerekét. Bőven elég, ha a gyerek azt látja, hogy "lefogadott" dolog, hogy apuci minden nap vedelni megy. Nem kell ahhoz együtt inni, hogy valami rögzüljön benne, ráadásul az ivászat társadalmilag sajnos elfogadottabb, mint a szerencsejáték. A csapból is az folyik, hogy a szerencsejátékban 18 éven aluliak nem vehetnek részt, stb. Na de láttál már olyan borosüveget, amire 18-as karika van pingálva? Vagy láttál kocsmában olyan plakátot, ami arról tájékoztat, hogy túlzásba vitt alkoholfogyasztás függőséghez, mentális problémákhoz, és fizikai megbetegedésekhez vezethet?

Meg a másik dolog: oké, hogy nem láttál még szülőt, aki a gyerekét kocsmázni vitte volna. Na de szerinted hány olyan szülő van, aki a cigit a fiának/lányának veszi? Mondván "ha én nem veszem meg neki, megszerezné máshonnan". Ez nem káros? Egy doboz egy ezres, emellett egészségkárosító is.

Jogos az észrevételed, csak szerettem volna rávilágítani, hogy vannak itt még hasonló, vagy nagyobb problémák.

Még egy megjegyzés: én ugyan elég kevés időt töltök lottózóban, általában annyit, ameddig azt a heti 2 Totót kitöltöm/feladom, de eddig akárhányszor ott voltam, összesen 2 év alatt kétszer láttam, hogy valaki a gyerekének kaparósat vásárolt.

A csokis témára: valóban, a szülő a csokit veszi mg a gyereknek. De a gyerek vajon csak a csokit látja benne? Vagy van, aki azért nyaggatja anyát a csokiért, mert nyerni akar?

De ugye ez nem folyamatosan szervezett szerencsejáték, ezért nyugodtan be lehet vetni 18 alatti célcsoportban is.

Mikor én is kisebb voltam (ez alatt 10 alatti kort kell érteni), nagymamámmal mikor mentünk a lottózóba, volt hogy vett nekem olyan kaparós sorsjegyet.

Jó móka volt mindig kapargatni, élveztem.

Viszont, ettől függetlenül hogy vette nekem párszor és kpargattuk (volt mikor nyerő volt), nem szoktam rá, sőt, akinek van egy kis esze a későbbiekben az belátja hogy a lottózás meg a sok szerencsejáték egy nagy humbuk.

Soha életemben nem adtam ki és nem is tervezek pénzt kiadni azért hogy feltegyek egy lottószelvényt.

Kaparós sorsjegyet sem vettem soha. Úgy értem hogy saját pénzemből. Pénzkidobásnak tartom csak.

Szerintem ez neveléstől függ.

Akinek otthon megvan a 7 évnyi nevelése az felnőttként nem fog szerencsejátékozni.

20/l

Elhangzott itt egy olyan, hogy minden sörösüvegen van 18-as karika.

Érdekes... és érdekesek az emberek is, a dil*s törvényeikkel együtt... Tudod miért?

Szerinted én 18 év alatt hányszor tudtam cigit és alkoholt vásárolni? MINDIG.

Az eladónő soha meg nem kérdezte mennyi vagyok, szó nélkül adta, mert neki "ez a dolga". Miért is?

Oké, hogy mostmár 20 vagyok, felnőtt, azt veszek amit akarok, de ez engem igenis aggaszt.

Ugyanúgy tudtam venni alkoholt kis mint nagy áruházban. SEHOL SOHA nem kértek tőlem személyit.

SŐŐŐT, sokan eljátszák azt a mesét fiatalként, hogy "de apunak kell".

Hmm... itt kéne elgondolkozni :) !!