Mi a véleményetek a mostani elvárásokról gyermeknevelés terén?
Nem tűzszításnak szánom, érdekelne, hogy a mai kisgyermekes anyukák mennyire tudnak ezzel "együtt élni".
Arra gondolok, hogy régen anyukám pl. egy-egy hazugságért simán lekevert egy pofont. Ma nem tehetjük meg ugyanezt, mert az már bántalmazás. Vagy pl. a gyerek sokadszori kérlelés, magyarázás után sem fogad szót, és épp nem tudjuk a sarokba állítani, mert az utcán, játszótéren, boltban vagyunk, nem kiabálhatunk vele, nem üthetünk a fenekére...Anno kisgyerekként, ha pl. kiszöktem, anyu a hajamnál fogva rángatott haza, ha hisztiztem a boltban, rácsapott a fenekemre. Nem volt rossz anya, sőt, neki köszönhetem, hogy ember lettem. Csak sokszor már úgy érzem, hogy az én hisztis királylányom megérdemelné, hogy rácsapjak a kezére, pl. mikor késsel szaladgál, fogalmam sincs milyen indíttatásból, vagy épp a kályhából piszkálja ki a parazsat. Tudja, hogy nem szabad, mégis...
Ti hogy vagytok ezzel? Mennyire fogadjátok el ezeket?
Már miért ne kaphatna pofont, vagy üthetnék a fenekére ha megérdemli?
Nem érdekel más mimózalelkű ember véleménye, ha a lányom extra idióta dolgot művel és megérdemli, akkor nem fogom visszafogni magam.
Nézd csak meg mi az eredménye az olyan "nevelésnek", ahol az anyuka csupán szép hangon kérleli a gyerekét, az meg röhög a képébe tiszteletlenül, hiszen tudja, a szülők fején is táncolhat, akkor sincs semmi következménye tetteinek.
Én is kaptam nem 1, nem 2 pofont, fenékreverést gyerekként, majd kamaszként és mai napig vallom, hogy bizony megérdemelten.
Értelmes felnőtt lett belőlem, aki nem gázol át másokon, tiszteli a többieket.
Én azzal teljesen egyet tudok érteni, hogy szorítsuk minimálisra, de inkább abszolút kerüljük a testi fenyítést.
Nem tudom, hogy csak szerencsém van-e (ezen sokat szoktam gondolkodni), de nálunk (még) nem volt szükség ilyesmire, 3 éves lesz a kisfiam novemberben. Nem mondom, hogy nem létezik az a szituáció amikor ráütnék a fenekére, bár úgy érzem, ez csak a legvégső esetben tenném, ha pl. az életét veszélyezteti. Úgy érzem, a testi fenyítés a felnőtt tehetetlensége (dühe).
Bár sokszor viszket a tenyerem, mégis úgy gondolom, hogy egy komoly beszélgetés, amikor a szemébe nézel, és nagyon komolyan elmondasz neki dolgokat, elmagyarázod, hogy miért nem szabad, miért veszélyes, sokkal többet ér, mintha rácsapnék egyet.
Én igyekszem ezeket elkerülni, eddig szerencsére sikerült is. Én a hajnál fogva rángatást pl. nagyon elítélendőnek tartom, jelen pillanatban úgy érzem, sosem tenném ezt.
De igazából úgy gondolom, hogy szerencsém is van a kisfiammal, mert nagyon értelmes, és ugyan vannak néha hisztijei, de (még) nem olyan vészesek, de nem tudom, hogy ez mondjuk hány %-ban köszönhető a nevelésnek, és hányban a "szerencsénknek", és, hogy ez így marad-e, vagy jön még a kőkemény dackorszak, majd az ovi, stb.
Szóval soha nem mondom, hogy soha, de jelen pillanatban mégis úgy gondolom, hogy ameddig megoldható, a végsőkig elmegyek, hogy ne kelljen ilyen nevelési módszerehez folyamodnom.
Igen, a gyámügyet említette, mert hogy már bántalmazásnak minősül, és elvileg több ilyen eljárás is folyik már itt.
A hajamnál fogva a diszkóból rángatott haza, 15 éves voltam, hamis személyivel és ittam is, szóval megérdemeltem. Bár én nem tennék ilyet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!