Ki mennyire mászik bele a pici gyerekei aurájába?
Lányom 5 éves,az öccse másfél. Hétvégén történt egy kis kórházi ügyeletre rohanós baleset, fültisztító pálcikával felsértette a kicsi a hallójáratát.
Amikor anyukámnak tegnap elmeséltem,felháborodva kérdezte,hogy én hol voltam,amikor a baleset történt. Mondtam ,hogy a konyhában,a gyerekek meg a gyerekszobában.
Erre teljesen kiborult,h milyen anya vagyok én,h nem ülök bent velük a gyerekszobában,amikor bent játszanak,ez lenne a minimum anyai kötelességem,miért engedem őket egyedül lenni.
Tényleg felelőtlen vagyok?
Tök nem ugyanaz a két sztori, mármint aki nem ad enni a gyereknek,meg aki a konyhában főz, amíg a gyerekek 10m-rel arrébb a szomszéd szobában játszanak. ALapvető a különbség.
Kérdező, a te anyukádnak ki vezette a háztartást, amíg ő ül a fotelban és leste, hogy mit csináltok?
Igen, ez lett volna a következő kérdésem, hogy a wc-használatot hogy oldotta meg, bevitte a bilit a szobába vagy kimentetek vele a wc-re?
Nem mártír típus az anyukád véletlenül? Ők szokták ilyen durván eltúlozni...
Elnézést,hogy tovább húzom a témát,de most hívott a férjem,hogy anyám felhívta és megkérdezte tőle,hogy tudja-e,hogy én mit csinálok,amikor ő épp dolgozni van,mert az előbb nem vettem fel a telefont,amikor engem hívott. (Valóban nem vettem fel,nem hiszitek el,de épp pelenkáztam (nyakig fos) ) ÉS hogy "biztos valójában valami olyat csinálok,ami senkinek sem jó" ,ezért történt baleset a kicsivel is...jó lesz,ha a férjem a "körmömre néz"....
Most pisiljek be a röhögéstől vagy kapjak agyf**t a felháborodástól??
Hát nem semmi. Bizonyára ő meg a tökéletes ember, no az ilyenekről szoktak aztán olyanok kiderülni, hogy csak na....
Komolyra fordítva a szót, férjed mit szólt erre? Eddig azt mondtam, nem tudjátok úgysem mellőzni anyukát, de most már azt mondom, meg kéne próbálnotok, ha lehet ritkítani a vele való találkozást, beszélgetést.
A férjem röhögve hívott,h anyád megint dili...
Amúgy igen,anyu tökéletes anyuka volt,kb. 3 éves korunkig. Amig ki nem derült,h nem gyerekek vagyunk,hanem emberek. Értsd: szabad akarattal,nem teljesen irányítható háziállatok. Mindig arra veri magát,h ő mennyit énekelt,mondókázott velünk,és mennyit sétáltunk,játszótereztünk. Igen,csak épp otthonunk nem volt,mert reggeltől estig az utcát jártuk,gyűlöltünk hazamenni,mert ha apám épp otthon volt,végigverte részegen a családot. Sose volt otthonom,csak valami kínzókamra,ahova "haza" kellett járni. Aztán anyám is pofára esett,amikor kezdtünk önálló akarattal bírni,mert azt már nem tudta kezeli,mert nyilván nem az ő elvárásai szerinti emberek lettünk. Mai napig mondja,h ne várjak sokat a fiamtól,mert amikor a bátyám kicsi volt,őt akarta feleségül venni,annyira imádta,aztán 18 évesen lelépett és 10 évig hozzá sem szólt...Amikor kicsi voltam,én is azt hittem,h anyám az isten,aztán rájöttem,h ő is csak ember és ezt nem bírja feldolgozni.
Na,de a lényeg,h ezek szerintem mind arra mennek ki,h engem "besározzon" ,mert nála jobb anya nincs szerinte,és ha én máshogy csinálom,csak szar ember lehetek...fél,h hiába áldozta fel magát a kicsi gyerekeiért,nem az volt a megfelelő hozzáállás,hiába emeli magát piedesztálra,a jó anya nem ott kezdődik..és akkor mit ért az élete..
A fura az,h én imádom őt,mert felnőtt fejjel látom,h mennyi mindent megtett értünk ,erején felül,ugyanakkor azt is látom,h tök fölöslegesen tette mindazt,hiszen nem itt végződik a jó anya. Ott kezdődik,persze,de a vége sem mindegy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!