Őszintén! Szoktátok valamivel, valakivel riogatni a gyereket?

Ezt úgy írod, mintha két út lenne: vagy ordítasz a gyerekkel, vagy szépen higgadtan gyerekszedő bácsival riogatsz.

Elmondom, mi hogyan jártunk el:

24 hónapos a lányom, születésétől átalszik minden éjjelt, nappal is nagyon jó alvó. 20 hónapos korától lett picit nehezebb lefektetni nappal.

Ha nem akar még jönni pihenni, de látom, hogy fáradt, akkor mondom neki, hogy jöjjön be, én most ezen a szép ágyon fogok pihenni. Nem akar, a nappaliból nézeget be, közben én elkezdem lapozgatni a mesekönyveit. Egy idő után bejön, olvasunk 2 mesét együtt, majd mondom, hogy anya most már alszik, és becsukom a szemem. 5 perc múlva lemászik, hoz ezt-azt, játszik, szólítgat, nem szólalok meg, csak annyit mondok, hogy alszom. Fél órán belül ő is alszik. Ha éppen jobban elfárad, akkor nincs ilyen gond, de pl. ma nem könnyen feküdt le, mert bölcsi sem volt (délelőttönként már bölcsis), és kimenni sem tudtunk, mert zuhogott az eső.

Vannak rossz napok, amikor az ember azt sem tudja, hogy mit tegyen már a gyerekkel, mert épp annyira makrancos, annyira rosszcsont, de nem gondolom, hogy ezzel stresszelni jó ötlet. Pszichológus vagyok, sehol nem láttam még olyat, hogy erre biztatnák a szülőket.

Ez nem nagykönyvről, ez józan belátásról szól.

Ha ki tudtad találni a gyerekszedő bácsit, akkor miért nem találtál ki valami kedvesebbet? Feldíszíteni az ágyát, szerezni kedvenc mesehősös ágyneműt, egy vicces párnát, egy jó kis közös szokást...?

Ettől nyilván senki nem lesz rossz anya, csak rossz ötleted volt, amire most próbálunk rávilágítani. Szerintem felejtsd el ezt a butaságot, és találj ki valami épkézláb dolgot, és azt alkalmazd következetesen.