Szerintetek helyesek ezek az elvek, vagy pedig félrenevelem a lányomat?

Én is így nevelem, ahogy te. És ez a helyes.

Mert ha nem így tennénk, hanem hagynánk, hogy márpedig ez egy oda-vissza működő dolog legyen, akkor jönne a hiszti, meg a vita, veszekedés. Illetve annyit még hozzáteszek, hogy nálunk azért néha hagyom, hogy a gyerekek egymás közt rendezzék le. Nem arról van szó, hogy nem állnánk ki a gyerekünk mellett, csak ismerem a fiamat és tudom, hogy milyen. Tudom, ha mindent megengednék neki, akkor az sem lenne jó. Mivel én hiába gondolom úgy, hogy az lenne az egál, ha ő is odaadná másoknak a játékát, meg neki is odaadná más az ő játékát, csak ez a gyakorlatban sokszor nem így működik. Mert a gyakorlat az, hogy sokszor az én fiam se adja oda egyik-másik játékot a másiknak vagy éppen a másik gyerek nem akarja neki odaadni. És jobb a békesség. Illetve amikor már odakerül a helyzet, akkor tényleg, szoktam hagyni, hogy ők maguk közt rendezzék el. A fiam kérje el, ha megkapja, megkapja, ha nem, nem. Vagy fordítva.

Szerintem van az életben ezer másik dolog, helyzet, amikor egy gyerek érzi, hogy bizony a szülő ott áll mellette. És nem hiszem, hogy ez a játékban való odaadásban merülne ki.

Utolsónál a pont. Hosszú távon így arra neveled, hogy őt nyugodtan "kihasználhatják" mindenféle szépen kérés nélkül, és hagynia kell magát, de ha ő akar valamit, azért tennie kell.

Helyzetfüggő, hogy mit szoktam csinálni.

Vagy azt csinálnám, amit az utolsó mondd, hogy elmondanám, hogy a kisgyerek nem szép dolgot csinált, de legyen meg az öröme, majd visszahozza.

Vagy ha játszótéren vagyunk és egy kisgyerek odajön, rángatja a kisfiam játékát, akkor a kisfiúnak teljesen természetes hangnemben megmondom, hogy ez a játék a kisfiamé, de ha szépen elkéri, szívesen odaadjuk.

Ezzel a gyerekem mellett is kiálltam, és a másik gyerek is elviheti, ha szépen kéri.

Nagyjából helyes az elv, de igen szó nélkül idegen se vegye el ha a lányodtól ezt követeled. Én azt szoktam csinálni, ha nem játszik a gyerek az adott játékkal, akkor elvihetik szó nélkül , nem érdekel. Olyankor mondom az enyémeknek, hogy most nem játszottál vele, majd ha megunja, visszahozze, ugye? És általában vissza is hozza a másik gyerek.

Nyilván én sem engedem szó nélkül elvenni másét. De ha azt látom, hogy idegen gyerek csak arra vár, hogy egy pillanatra letegye a lapátot, bizony rászólok, hogy most azt nem viheti, felajánlok helyette mást. Szerintem is ez a helyes elv, csak az a baj, amikor huszadjára előzik meg direkte a nagyobb gyerekek a hintánál, és utána nem is hintáznak, csak húzzák az enyém idegeit, vagy a neveletlen kölkével nem foglalkozik az anyja és épp mindig minden kell csak az nem ami épp nála van, az nálam ki szokta verni a biztosítékot, és már rászoktam arra, hogy én rászolok másnak a kölykére is. Első gyereknél csak nyeltem, most már cselekszem. (így lesz anyából anyatigris) A normálisan neveltekre nem kell rászólni, érdekes... Vagyis előbb-utóbb felfogja a többség, hogy mi a rendszer.

Engem az az ütni-nem visszaütni kérdés foglalkoztat még. Ott mindig leblkokkolok, nem akarom hogy verekedős legyen, de azt sem, hogy áldozat. Azt szoktam mondani, hogy kerülje a rosszcsont gyerekeket. Hogy ezzel jót teszek-e, nem tudom..:-(

Én pontosan ugyanígy neveltem a kisfiam, aztán bekerült az oviba és gyakorlatilag letarolták.

Igen, elvileg jól csinálod, gyakorlatilag nem, mert ez már egy más világ. Neked az a feladatod, hogy "erre" a világra készítsd őt fel, gondold végig mi a legjobb neki. Ez nem, sajnos tapasztalatból mondom.