Van-e kedve valakinek véleményt cserélni Hadas Krisztina "Egy tökéleletlen anya naplója" című könyvéről?

Köszönöm a választ.

Technikai értelemben olvasmányos. A gyerek+kutya történtek szórakoztatók. A szerző őszintesége megdöbbentően bátor.

A szüléssel való kezdésről kiderül, hogy "in medias res". Homérosz óta hatásos felütés.

Utána viszont ide-oda ugrál az időben.

Két nevelési elven megütköztem:

1. A gyerek csak anyuci könyökét szorongatva tud elaludni a szülők között.

A) Mi lesz a házasélettel? Hogy lehet így kishúgot csinálni?

B) Veszélyes! Ha a szülőknek vannak rémálmaik, és dobálják magukat az ágyban, akkor agyonnyomhatják a gyereket.

2. D. Tóth Krisztának született angol férje van. Esetükben természetes, hogy az apa angolul beszél a gyerekhez.

A) H. K.-nak a férje nem angol anyanyelvű. Nem igazi angolt tanul tőle a gyerek, hanem amit odakint tisztázatlan körülmények között szedett fel. Csak nem az ebonics volt az?

B) Jaj, de jó, a gyerek ötig számolja a lépcsőket magyarul, utána five-ig angolul. Ha nem kellene állandóan kapcsolgatnia az agyában magyarról angolra és vissza, már húszig tudna számolni.

A könyvet annak a férjnek ajánlom megkönnyebbülésül, akinek a felesége és anyósa házisárkány.

No meg annak a feleségnek, akit házsártossággal és hisztériával vádolnak, hogy a férje orra alá dörgölje, hogy mekkora szerencséje van vele.

Ismeri ezt a könyvet, amelyben ugyanaz a cselekmény a tettes és az áldozat szempontjából van leírva:

[link]

Az egész sztori megérdemelné, hogy a kamasz nagylány szemszögéből is megírják.