Mennyire vagy nyitott új vagy éppen neked nem tetsző (akár elveidbe ütköző) dolgokra a gyermeknevelés terén?
Például:
- Elég sok kérdés jelent meg most a vallással kapcsolatosan. Én szeretném a párom nem. Egyik esettel sincs gond mégis engedni kell valakinek.
- Párom családja nagy állatbarát. Én az állatokat állatként kezelem, nem tutujgatom agyon őket. Egyik esettel sincs baj, mégis engedni kell valakinek.
- Páromék édesség imádók. Én nem szeretem az édes ízeket. Egyik esettel sincs baj, mégis engedni kell valakinek.
- Nekem eszembe nem jutnak tv-t kapcsolni hónapokig, párom szerint kell az is.
- Vannak ételek, amiket nem szeretünk, mégis innen onnan tudomást szerez róla a gyerek és kíváncsi, ő olyat szeretne enni.
és sorolhatnám még sokáig
Kedves Kérdező, én az általad felsoroltakból egyedül a TV kérdését látom olyannak, ami valóban lehet nevelési kérdés, ahol "majd engedni kell valakinek".
Az meg a gyerek döntése lesz, hogy hogyan viszonyul a valláshoz, az állatokhoz, az édes ízhez... lévén egy külön ember.
Kérdező, na látod, szerintem meg ez az, ami a gyereknevelésben megengedhetetlen, mert a gyereket tulajdonként kezeli, nem tiszteli a saját személyiségét és döntési jogát. Megóvni az egyértelműen negatív dolgoktól kell, nem a saját döntéseit korlátozni abban, ahol döntési lehetőségek vannak. Ezekben a kérdésekben a szülők szerintem nyugodtan adják önmagukat... és akkor a gyerek is megismeri a választási lehetőségeit, meg főként azt, hogy az emberek sokfélék, és neki önmagát kell megtalálnia, nem egyik vagy másik szülőjének megfelelnie.
Másfelől meg később durván visszaüthet, szóval az ilyen hozzáállás magában hordozza önmaga büntijét... és az illetőből lesz a krémest is tortával evő legharcosabb állatvédő.
Lehet nem jól fejeztem ki magam! :)
Véletlenül se a tiltásra gondoltam. Azzal kapcsoltban nekem is az a véleményem, hogy pont ellenkező hatást érünk el vele.
Hanem olyan dolgokra, amik csípőből jönnek, hisz te így nőttél fel, és eszedbe se jut, hogy másképp is lehet csinálni,másképp is jó lenne.
Ezért írtam a párommal kapcsolatos dolgokat példának. Ugyanolyan emberek lettünk,mégis más dolgok ingerek vettek minket körül.
", hisz te így nőttél fel, és eszedbe se jut, hogy másképp is lehet csinálni,másképp is jó lenne." - kedves Kérdező, na ezt nem kellett volna:))) Igen, én is így nőttem fel, engem is örökösen "terelgetett-nyesegetett" az általa helyesnek vélt nézetekre és értékrendre, elérve vele azt a kétes dicsőséget, hogy most 48 évesen ő az egyetlen nő a világon, akit felpofoznék, és jó sansszal soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy a saját gondolatait és értékrendjét akarta rám erőszakolni... na ezért is óvok minden leendő szülőt ettől a fajta hibától:)))
Úgyhogy de, ha nekem valamit az anyám valahogy csinál, és abban nőttem fel, akkor CSAK az jut eszembe, hogy MÁSKÉPP KELL csinálni:) - de ez persze magánügy, ami általános tanulság belőle, hogy a nevelés nagyon fontos, de nem szabad túldimenzionálni se, a gyerekek nagyobbik és szerencsésebb része végülis felnőve önmagát találja meg, aKi vagy hasonlít egyik vagy másik szülőhöz, vagy nem. A kisebbik és pechesebb része meg soha, folyamatosan nyüglődni fog a saját ego és a beleimprintingelt szuperego ellentmondásain, és belőle, a kudarcos életéből fognak élni a pszichomókusok...
Nyitott vagyok szinte mindenre.A gyerekem amit csak lehet megtapasztal hisz igy tanul.Később eldöntheti neki mi a jó mit szeret.
Vallás.Katolikus vagyok a párom ateista.A lányom két verziót tud,ha megérik rá kiválasztja melyik uton halad.A férjemmel olyanok vagyok mint a tűz és a viz,ezért a gyerek mindkettőnk álláspontját ismeri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!