Első gyerek kontra második gyerek, nevelési elvek?

Mindenkinek máshol van az ingerküszöbe.

Én olyan vagyok ilyen szempontból mint te,pedig nekem is egy gyerekem van.

Ismerős anyuka, 3 gyerekkel patikatisztaságot tart,de ő a gyerekek előtt is tisztaság és rendmániás volt.

Rajtam nem változtatott a gyerek,mindigis kicsit rendetlenebb voltam (de nem koszos,csupán széthagyom a dolgaimat)

Ez aranyos. Nincs veled semmi baj, mindenkinél más a "határ"

Én nem voltam soha rendmániás, de azért volt egy alap rend. Most 3 gyerek mellett, folyamatosan rámolok, porszívózok, mégis mindig morzsa van, hiába mondom el mindig, hogy asztalnál eszünk stb. Szanaszét vannak a játékok, és nem csak azok mert szétdobálnak mindent ha játszanak. Ha jön valaki "ég a fejem" , na nem azért mert kosz van, de hol a vasalnivaló kupac van elöl, hol az egész lakás csatatér a játékoktól és még sorolhatnám.

Én ugyanígy csinálom mint te, most is lenne mit csinálnom míg a 19 hónaposom alszik, mégis leültem pihenni kicsit. 20 hkm vagyok, és még van egy 6,5 éves nevelt kislányom is. Sem őt sem a fiamat nem féltem túl, és érdekes soha egyiknek sincs semmi baja. Persze igyekszem rendet tartani de ha nem megy nem megy, nem feszülök be tőle, főleg most várandósság alatt meg pláne..:)

Egyes anyukák hajlamosak túlfélteni, ami nem baj, csak szerintem tökfelesleges..:)

A fiam meg pl. rendszeresen kiborítja a konyhában a kukót a földre és onnan eszi..A fene se pakolja vissza újra a zacsiba, megint kiöntené. Majd amikor végzett. De akkor sem a kukába megy..:)

Ha jobban belegondolok, akkor havonta kb. 1-2 olyan nap, vagy fél nap van, amikor olyan tisztaság és rend van a lakásban, amit állandóra szeretnék. Pedig nincsenek extra igényeim, nem vasalom az ágyneműt meg hasonlók.

Egyszerűen csak lejjebb kellett adnom az igényeimből három kis gyerekkel. Talán ha nagyobbak lesznek és jobban be tudnak segíteni, meg maguk után elpakolni, akkor megint jobb lesz. (Ez az illúzióm :)

A földről evés nálunk első gyerekkel ugyanúgy megvolt mint harmadikkal. Az a tapasztalatom, hogy átveszik a szülők mentalitását, egy idő után már maguktól "fujjognak" arra, ami leesik a földre és maguk el tudják dönteni, hogy megeszik vagy kidobják.

Evés amúgy meg alapvetően az asztalnál van nálunk, így max. a lehullott darabok sorsa a kérdés, lent enni nem hagyom őket és eszükbe sem jutott ennek a lehetősége eddig.

Nem vagy rossz anya, csak nem tartod fontosnak, hogy az egy-két évesednek megtanítsd, hogy az asztalnál egyen.

MInden család és szokás kérdése.

Egy szomszédom arra panaszkodott, hogy nem tudja rávenni a 2 éves gyerekét hogy az asztalnál megmaradjon, és hogy 2 percnél tovább nem ül meg.

Egyszer meghívtak ebédre, és "érdekes módon" az apuka egyáltalán nem ült asztalhoz, mondván hogy nem éhes most, az anyuka meg pattogott mint egy gumilabda, ezt hozott, azt hozott és közben bekapott pár falatot.

Innentől kezdve nem csodálkoztam, hiszen a gyerek is ezt látja otthon, akkor miért csinálná máshogy.

Szerintem sok minden nem annak a kérdése, hogy jó vagy rossz a nevelésben, hanem egyszerűen csak eltérő és kész.

Ezért vagyunk sok félék. Színesek a családok, nincs két egyforma. És ez szerintem jól van így. :)

De pl. nem tudhatod, hogy ez miért van így nálunk, h miért engedem ott enni, ahol akar. Ha a te gyermeked is ennyit enne, mint az enyém, lehet te is elnéznéd az evés "helyét".

Úgy kell belekönyörögnöm minden falatot, alig eszik, jó, h nem kényszerítem oda, akkor még talán ennyit se enne..:(

Szóval ne gondold, hogy én nem akarom h asztalnál egyen, de ha egyszer képtelenség ott megetetni akkor a fene megette az egészet, te is mindent megtennél, h valahol legalább bevigyen egy kis mennyiséget..