Mennyire elvárható egy ötéves gyerektől ilyen fokú "önállóság"?
Kislányom öt éves. Nagyon jó gyerek, igyekeztünk nem elkényeztetni, általában nincs vele sok gond.
Ami aggaszt minket a férjemmel, az az, hogy egyáltalán nem tud egyedül ellenni 5 percnél tovább. Persze nem arra gondolok, hogy berakom a szobájába és játsszon ott magában, de szeretnénk, ha néha képes lenne naponta legalább fél-egy órát egyedül játszani, úgy, hogy ott vagyunk vele mondjuk a nappaliban, de mi nem veszünk részt a játékban, hanem dolgozunk, beszélgetünk, takarítunk, stb. De ő erről hallani sem akar, mindig mindent velünk együtt akar csinálni, ha épp mesét néz, akkor azt nekünk is néznünk kell vele, 5 percre sem lehet felállni a tévé elől. A játékkal, rajzolással, színezéssel, kézműveskedéssel, stb ugyanez a helyzet.
Kistesót szeretnénk neki, és jó lenne már most elkezdeni hozzászoktatni, hogy sajnos igenis van olyan néha, hogy anya és apa nem tud csak vele foglalkozni.
Ez reális elképzelés ilyen korban, vagy pedig mi várunk el túl sokat?
válasza: válasza:A nem tudom hanyadik, pszichológus válaszoló vagyok. :)
1. sajnos igen, a már gyerekes apuka új párjának nem könnyű lenni, mert bizony igazodni kell sok-sok dologban az előző kapcsolatból született gyermekhez.
2. hidd el, a kislány anyukájának az érzései abszolút adekvátak, nem meglepő, hogy nem kedvel téged (nem sértésnek szánom, nehogy magadra vedd, ez az ilyen jellegű kapcsolatok sajátossága, sajnos :/). Nekem már azt is öröm látni, hogy téged ez a kérdés foglalkoztat, abszolút nem jellemző ez.
3. privátban küldök elérhetőséget (nem az enyémet természetesen. :)).
#21,
megközelítés kérdése. Szerintem nem a férje új nője vagyok, hanem ő az én férjem volt felesége. :) Hozzáteszem, a hölgy miatt történt a válás, mert bepasizott, és én csak jóval a válás után jöttem a képbe, így semmi oka rá, hogy utáljon.
És nem beleavatkozni szeretnék a gyereknevelésbe, hanem szóltunk neki, hogy ahogy most csinálja, azzal árt a gyereknek. És nem is én szóltam neki, hanem a férjem, aki a gyerek apja, neki talán van joga beleszólni a dologba, elvégre az ő gyereke is.
#22,
köszi előre is, és köszönöm hogy megértő vagy velem. :)
Én nagyon szeretem a kislányt, mondanám, hogy a sajátomként, de mivel még nincs saját gyerekem, így nem tudom, milyen is az. :) És nem akarok neki rosszat, igyekszem úgy intézni, hogy ne sérüljön, vagy legalábbis ne nagyon. De ha a vér szerinti gyerekem nem akarna kistestvért, akkor sem mondanék le egy újabb gyerekről a kedvéért, inkább igyekeznék hozzászoktatni az új helyzethez.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!