Mennyire elvárható egy ötéves gyerektől ilyen fokú "önállóság"?
Kislányom öt éves. Nagyon jó gyerek, igyekeztünk nem elkényeztetni, általában nincs vele sok gond.
Ami aggaszt minket a férjemmel, az az, hogy egyáltalán nem tud egyedül ellenni 5 percnél tovább. Persze nem arra gondolok, hogy berakom a szobájába és játsszon ott magában, de szeretnénk, ha néha képes lenne naponta legalább fél-egy órát egyedül játszani, úgy, hogy ott vagyunk vele mondjuk a nappaliban, de mi nem veszünk részt a játékban, hanem dolgozunk, beszélgetünk, takarítunk, stb. De ő erről hallani sem akar, mindig mindent velünk együtt akar csinálni, ha épp mesét néz, akkor azt nekünk is néznünk kell vele, 5 percre sem lehet felállni a tévé elől. A játékkal, rajzolással, színezéssel, kézműveskedéssel, stb ugyanez a helyzet.
Kistesót szeretnénk neki, és jó lenne már most elkezdeni hozzászoktatni, hogy sajnos igenis van olyan néha, hogy anya és apa nem tud csak vele foglalkozni.
Ez reális elképzelés ilyen korban, vagy pedig mi várunk el túl sokat?
válasza:Nem vártok el tőle túl sokat, azonban gondolom, hogy túl van a kiscsaj azon, hogy anyuék elváltak/szakítottak. Sokan hiszik, hogy ezek a traumák nem hagynak nyomot kicsi korban, de hagynak, méghozzá típusosan ilyet. És ebből a szemszögből tekintve a kérdésre - igen, nagy kérés, hogy akkor, amikor hozzájut apához (egyébként az elektra komplexus közepén, 5 évesen...), akkor önállóan játszon. Lehet, hogy otthon is ilyen, amikor anyával van kettesben, lehet, hogy ez megterhelő - kinövi majd. Ventillálni kell benne azt, hogy két családban növekszik. Arra is készüljetek fel, hogy ha közös babátok születik, a probléma nagyon nagy mértékben fog hatalmasodni, ez több, mint valószínű.
Legyetek kicsit megértőbbek.
válasza:Várj...a tesót akkor most te szeretnéd pároddal??azért arra készüljetek fel,hogy mivel ilyen a kislány nagyon nehéz lesz az elején!
És igen,el van kényeztetve,meg persze a trauma,hogy elváltak a szülei az is közrejátszhat.
De amúgy így már én sem értem a dolgot....ha ezt megmutatod az anyukának még jobban kiakad!!
#11,
pontosan erről van szó. Hogy mivel apa már régóta nem a kislánnyal lakik, amikor itt van, lessük minden kívánságát, és mindig azt csináljuk, amit ő szeretne. (Egyébként minden nap látja az apukáját, minden reggel apa viszi az oviba és ő is viszi haza onnan anyához, illetve hetente egyszer van mindig közös apa-lánya program hétköznap, a hétvégéket pedig ritka kivételektől eltekintve mindig nálunk tölti.)
Ez eddig rendben is van, de most, hogy babát szeretnénk, pont ezért gondoltuk, hogy ideje lenne kicsit hozzászoktatni, hogy sajnos nem tudunk minden pillanatban vele foglalkozni. Mert ha megszületik a baba, akkor gondok lesznek. Épp ezt próbáljuk megelőzni azzal, hogy egy picit önállóságra akarjuk nevelni.
#12,
igen, mi szeretnénk a kisbabát. És azért szeretném megmutatni az anyukának, hogy lássa, kívülállók szerint sem természetes, hogy ennyire nem tud egyedül ellenni a kislány. És azért úgy írtam ki a kérdést, mintha az én lányom lenne, hogy objektív véleményeket kapjak, ne pedig azt, hogy "útban van neked a férjed gyereke, nem szereted, mert nem a tiéd", stb.
válasza:12. vagyok.
DE ugye azt nem gondolod, hogy ez helyettesíti azt a jellegű apai jelenlétet, amelyet komplett családban élő gyerekek tapasztalnak...? Mert nem.
Ez nagyon típusos viselkedésforma 4+-os, szülők válását megélt gyerekeknél, és nagyon-nagyon örüljetek, hogy ennyiben fejeződik ki.
TIPP: ne készítgessétek őt egyelőre arra, hogy apának lesz másik babája. Mivel tudom, hogy a gyerek iránti vágy többnyire meglehetősen égető módon jelentkezik, ezért említeni sem merem, hogy várnék a helyetekben a kiscsaj 6-7 éves koráig azzal, hogy gyereket tervezzek. Sokat tennétek ezzel az ő pszichés épségéért.
Benne jelenleg ezer belső konfliktus van vsz, ezeknek a verbalizálásához kicsi még. Hagynám, hogy érjen és tisztuljon, utána kezdeném szoktatni a gondolathoz, hogy apának másik babája is lesz, mégpedig tőled. Ép családban is nagy krízis a gyerek érkezése (a krízis szót annak pszichológiai defíniciójában értelmezve), nemhogy így. Ha most vállaljátok, készüljetek sok nehézségre, és a helyetekben, ha fontos ő a család dinamikájában, akkor a helyzet megoldásához gyerekpszichológus segítségét kéréném (nem őt kellene vinni, nektek adhatna a helyzetet felmérve pár olyan tanácsot, ami által a lehető legkíméletesebben vihetitek őt bele ebbe a helyzetbe).
válasza: válasza: válasza:Jövő januárban lesz hat éves, szóval nagy valószínűséggel be fogja tölteni már a hatot, amikor a pici megszületik.
És igen, lehet hogy várnunk kellene még egy kicsit, de egyrészt nemsokára 30 leszek, másrészt meg mi van akkor, ha akár 1-2 évig is próbálkoznunk kell, mire összejön a baba? Nem szeretnék túl későn szülni, mivel legalább 3, de inkább 4 gyereket tervezünk. :)
De igazad van, aggódom amiatt is, hogy a kiscsajt nagyon meg fogja viselni a kistesó érkezése, szélsőséges esetben akár utálni fog engem is és a picit is. Sajnos így is rettenetesen féltékeny minden nála kisebb gyerekre, és néha agresszív is velük. :( De most azért ne legyen gyerekem, vagy ne akkor legyen, amikor szeretnék, mert a kislányt esetleg meg fogja viselni?
#16,
igen, Budapest, és nagyon megköszönném, ha ajánlanál szakembert. :)
#18,
sajnos anyukával képtelenség erről beszélni. Anyuka utál engem, amiért a lánya hozzám is ragaszkodik, és persze semmi se jó, amit én csinálok. Továbbá a férjemre is haragszik, amiért "képes egy másik nőnek gyereket csinálni, miért nem elégszik meg azzal, hogy már van egy lánya".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!