4 éves kisfiam nagyon önállótlan és kudarckerülő, hogyan nevelgessem önállóbbá és bátrabbá?

Elöször is ö ilyen típusu, ezt valahol el is kell fogadnod, gondolom apukának nehéz ez.

A másik. öltöszködés. 4 évesen max cipöt nem tud kötni, de már minden mást fizikailag képes rá. egyszerüen elé teszed a ruhákat (pl egy szombati napon mikor idötök van), és közlöd vele hogy öltözzön fel majd ha felöltözött és csak is akkor csináltok valamit amit nagyon szeret. pl akkor nézhet csak tv-t, vagy akkor mehet el veled bevásárolni stb...

Evés, ha nem eszik egyedül akkor nem éhes. ha éhes akkor egyen egyedül, ennyi. nem kell neki könyörögni ha nem eszik semmit (és közben nem kap semmi rágcsálni valót) akkor simán megfogja enni a következö étkezésnél.

Szinezni nem kell, ha nem akar. ha akar akkor fog egyedül is.

Szerintem sok anya(magamból indulok ki), ott rontja el hogy 2 évesen sokmindent egyedül akarnak csinálni. na de ez lassan megy, macera és a végén úgy is anyának kell segítenie. ìgy sok anya fogja és azt mondja hogy majd inkább én segítek, csak hogy haladjon a dolog. na ehhez szépen hozzá szokik a gyerek, és mikor nagyobb sem akar leszokni róla. èn is bele estem volna ebbe, csak hogy terhes voltam majd itt a kisbaba így pont ez az idöszakban nekem nem volt 4 kezem hogy neki is segítsek így ha kért hogy segítsek neki mondtam hogy nem oldja meg. 2 éves múlt de mindent egyedül vesz le és fel, kivéve a polóját. enni nem is kérdés, már 14 hós korától egyedül eszik. de nálunk is volt hogy elkezdett kérlelni, vagy én éreztem hogy segítenem kellene mert ez így lassu, de ott volt a terhességem vége amikor már hajolni sem tudtam nagyon, mag a pici baba, így lányom is belátta jobb ha egyedül csinálja.

sok türelem, sok pozitív megerősítés - mást nem nagyon tudsz tenni. és igenis hagyni kell vacakolni, rászorítani hogy próbálja meg, persze lehet trükközni pl elkezditek közösen aztán te kiszaladsz pisilni és megkéred hogy addig folytassa stb. az jó, ha nem érzi meg a te szándékodat, ha tényleg spontán helyzetként érzékeli és nem is kell túl nagy feneket keríteni a dolognak, egyszerűen dicsérd meg és lépjetek tovább. Emellett lehet direktbe is sok kisebb feladattal ellátni, pl keresd meg és hozd is ezt-meg ezt, mosd meg az almát, vedd le a cipőd stb. Mindig valami részeként érdemes ezt beiktatni, hogy ne arra koncentráljon, hogy neki most hűdenehéz dolga akadt amit úgyse tud megcsinálni, hanem egy lépésnek tekintse amin ha túlesik akkor ez-meg az következik.

Ha azt mondja, hogy béna, cáfold meg vagy legyints mint aki nem hiszi el és közösen kezdjétek el a dolgot, de lehetőleg egyedül is csináljon közben ezt-azt és akor hív fel a figyelmét, hogy na látod hogy ki tudtad cippzározni (vagy akármi).

Találd ki, miben tudnád igazán dícsérni őt. pl firkál valamit, ami neked tetszen nagyon ,ragaszd ki a hűtőre, újságold el ha jön hozzátok valaki mutasd meg neki. ez csak egy példa, bármi jó, amiben ő részt vesz akár egy közös sütisütés bármi, maire lehet hivatkozni más szituban akár csak egy félmondat erejéig is. lehetőleg úgy, hogy a gyerek fültanúja legyen, de ne jöjjön le a beszélgetésből hogy erre van kihegyezve a dolog. de akár úgy is lehet, direktbe dicskedni pl felhívni a nagyit, hogy most lett kész a süti milyen isteni, Béluka segített milyen ügyes volt stb és csomagoltok a maminak, sőt, mondja el a gyerek a telefonba hogy anyuval sütöttem de fini lett stb.

írasd be valamilyen foglalkozásra amihez kedve lenne. ha teszem azt olyasvalami aimre te nem is gondolnál de neki tetszik akkor is had járjon, kell neki a csoport előtti pozitív megerősítés. az kis unokaöcsém pl a szülei nagy elborzadására társastáncolni kezdett és azóta megtáltosodott a gyerek :)