Ez normális hozzáállás egy nagyszülőtől?

Nem lehet hogy az egész a gyerek betegségével van összefüggésben? Az elején sokat segített, aztán ahogy egyre jobban kirajzolódott hogy valami gond van, már nem merte vállalni, mert vagy nem bírt vele vagy félt, hogy nem fogja tudni megfelelően kezelni.

A másik ötletem pedig az, hogy a Kérdező kijelentette mikor vinné a gyereket, nem pedig közösen egyeztettek, hogy jó-e az a nap a mamának. Pl.: a házassági évforduló napja pl. lehet h sűrű nap volt neki, de csak bepréselte valahogy azt a két órát a lánya miatt, erre a lánya még meg is sértődik.

81 %-os, akit időközben 80-ra korrigáltunk, szerintem nem is nekünk akarod bizonygatni, hogy ez ennyire rendben van nálatok, hanem saját magadnak... Gondolkozz el ezen, mert ez tényleg baj. Már ha egyáltalán bármi igazságtartalma van annak, amit írtál, és van egyetlen gyereked is. Ha így lenne, elitézhetted volna egyetlen kommenttel, nem rágódnál folyton azon, mit is írhatnál még, hogy meggyőzőbb legyél. Ha tudom, hogy igazam van, akkor elmondom és kész, legkevésbé sem érdekel, ki hiszi el és ki nem, mert semmit nem változtat a tényeken. Ha vetítek, akkor igyekszem minél több szempontból megtámogatni az állításomat, mert akkor számít, hogy elhiszik-e.

Segítséget kérni nem szégyen, egy családban pláne nem az. Legyek nagymama, feleség, húg, meny vagy barátnő, szégyellném magam, ha nem lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy segítek annak, aki közel áll hozzám. Le is tolnám a családtagjaimat, ha nem kérik a segítségemet, mikor pedig tudják, hogy tudnék segíteni. Mert ez nem áldozat, hanem jóleső érzés. Nem tudom, tudsz-e követni. Mi a fenére való a család akkor? Csak a szülinapokat, a hepineszt akarjuk, de erőfeszítéseket nem akarunk tenni?

Ez az amerikai filmekből legyűrűző hozzáállás, nagymama a jógaórán vagy randin, anyuka a plázában, gyerek a 16 éves bébiszitterrel, aki rá se tojik. Aztán csodálkozzunk, miért lövik le egymást az iskolában. Hajrá, ha te ezt az utat akarod járni. Legyünk elhatárolva egymástól, maximum telefonon értekezzünk, havi egy pofavizit, pár fénykép a kolléganőknak, mintha tényleg nagymama lenne az ember. De a lázmérőt a gyerek szájába dugni, hogy anyát ne rúgják ki a munkahelyéről, az már irreális elvárás egy családban.

Nem olvastam el a hozzászólásokat, bocsánat.

Mi is rengeteget voltunk a nagyinál, heteket nyáron és sokat hétvégente, imádtunk ott lenni és ő is imádta, ha ott voltunk. Anyu sebész és még idősebb korában is dolgozik, műt, pedig nem lenne rászorulva, elhiheted. De ez az élete. Nálunk is pár órára vigyáz csak a lányunkra, de nem is várom el. Dolgozó, aktív nő.

Imádja az unokáját és bármit megtenne érte, de ez nem az ő élete. Azaz csak egy része. Nehéz ezt elmagyaráznom neked, mert te természetesnek vennéd, hogy estére is vigyázzon rá, vagy csak több órát, mindegy is... Örülj, hogy ennyit vele van, szereti. Keress egy bébiszittert, akiben megbízol, mert elhiszem, hogy szükséged van elmenni ide- oda. Ez így van jól. Nem minden nagymama ül othon és várja az unokáját, lesi a telefont. Van saját élete, ez tök jó és még így is szentel időt az unokájára, akit biztos vagyok benne, hogy nagyon szeret.

Többet nem szabad elvárnod tőle, rosszul eshet, de nem haragudhatsz emiatt. Meg kell értened. Csalódni teljesen felesleges, elfogadni kell és továbblépni. Drága a bébiszitter, de havonta egyszer talán kibírható. Vagy egy barátnő? Mi is így csináljuk. Felváltva vigyázunk egymás gyerekeire. Mindenkinek jó, nem kell mindig aggódni a szívességért és mehetünk ide- oda a férjünkkel és a gyerekek jól eljátszanak, elalszanak egymásnál, pedig csak 2 éves a lányom.

Az én szüleim ügyvédek, természetesen aktívan dolgoznak. Mégis, bármikor megkérem őket, hogy segítsenek, megoldják és nem az órát lesik, hogy mikor visszük már el tőlük a gyereket. Sőt. Ezt csak arra írom, hogy nem csak a nyugdíjas, otthon ülő nagymama képes segíteni a gyerekeit és foglalkozni az unokáival.

Kérdező! Én azt javaslom old meg máshogy, mert anyukád nem nagyon élvezi a gyerekeddel töltött időt, úgy meg semmi értelme.

43-as, kicsit elhatárolódtál a dologtól. Halvány lila gőzöd nincs, hogy milyen az életem, milyenek a gyerekek és milyen a mama. DE, hogy miért válaszoltam többször? Elmondom (nem bizonygatás, amit te hinni szeretnél), hanem a kérdező édesanyjához való hozzáállás, a ki nem mondott, de éreztetett kötelességeiről írt dolgok b...ták a csőrömöt. Kérdéséből kitűnik, hogy igenis sokat segített a mama, aki most leállt és holmi apró dologért a csúnya mama csak 6-ig vállalta a gyereket, ami miatt megszólja a saját anyukáját. Hát ez miatt írtam többször és próbáltam volna elmagyarázni, hogy mindenkinek megvan a saját élete, a mamának is akármennyire is hihetetlen. És az is kiakasztott amikor szóba hozta, hogy röviden, de a lényeg ez:mireföl várja el majd öregkorában a segítséget, ha így áll az unokához. Azt hiszem a mama meg tette a "kötelességét", neki már csak egy dolga van, unokázzon, de ne csak akkor amikor a lányának szüksége van a segítségre, hanem amikor kipihent, nem fáradt a munka után, gondolom már neki is fáj itt ott amott. Akármennyire is hihetetlen, nem ok nélkül szül az ember fiatalkorában, akkor van energiája több dologra figyelni, dolgozni, házimunkázniu, gyerekre figyelni, mert az utóbbi a legnehezebb, figyelni. A kérdező gyereke eleven, tehát kétszeres figyelmet igényel (tudom, az egyik gyerekem nekem is az). Lehet adott időpontban a mama épp fáradt volt, hát bocsásd meg neki, hogy csak 2 órára tud segíteni.

Véleményem szerint bolhából csinált elefántot a kérdező és az édesanyját állította kereszttűzbe ismeretlen emberek előtt várva a saját hozzáállása megerősítését, tehát minél többen szólják meg az édesanyját. IGEN ! Ez b..za a csőrömet. Megérteném a kérdezőt, ha a gyerek születése óta le se t@jta volna a gyerekét, akkor más lenne a dolog, de mivel nem ezt suggalta a kérdés. Sosem bántanám, nem szólnám meg édesanyámat idegen és ismerős emberek előtt sem, csak mert ronda módon csak 2 órára vállalta a gyereket amikor apukával elakartunk volna menni két hónap után közösen. Ez nekem bántó kategória. Hisz megszült, felnevelt, sőt segít ő a gyereked körül, csak kevesebbet (ahogy írtad). Kicsit át kell állni a másik oldalra is és meggondolni mikor kit bántasz meg mert ki tudja anyukád meddig van még neked. Te meg megsértődsz nem szólsz hozzá, mert ő szabta meg a határt meddig van ideje.

Egyébként meg nem izgat mit hiszel el és mit nem amit írtam. Az az utolsó ami engem most érdekel. Kár is írogatni ilyesmit és megpróbálni meghazudtolni.

Még mielőtt megszólnátok a helyesírásomat, bocsi, nem olvasom vissza, az ikrek itt ugrálnak rajtam. További szép napot. Annyit mondok anya csak egy van és nem tudni meddig, így kellene hozzáállni, nem sértődözni. Jól meg kell gondolni min sértődünk meg.

Kedves kérdező

Nem minden nagymama birja orák hosszat a gyerekzsivajt ,az enyém sem birja ,dolgozo ember aki szabadnapjain inkább pihen mint gyerekzsivajt halgason ,megértem az nem pihenés ha gyerekek vanak körülöte ,viszont ha tényleg szükség van rá akor vigyázz a gyerekekre .mikor a lányom született akor az éjszaka kellös közepén átjött a 2 fiamra vigyázni,vagy mikor korházban voltam akor is nagyon fontos dolgokban segit ,vigyáz rájuk .