Ez normális hozzáállás egy nagyszülőtől?

De! szerencsére nagyon is tudom (hálaaJóistennek) mi az a család. Csak épp mindenkinek megvan a maga élete. Anyukám annyira imádja az unokáit, hogy öröm látni. Az összes munkatársa jól ismeri (hallomásból) az unokákat, hisz mindenkinek róluk beszél. Csak annyi, hogy évente ha kétszer kérem meg segíteni. De akkor ott hagy csapot papot. A többit megoldom egyedül. Ez a két segítség is általában sajnos valaki kórházi bennléte szokott lenni. Hivatalos dolog intézésére, férjecskével kettesben létre nem a mama van ugrasztva.

"Mostanában a gyerkőcöt egyre ritkábban tudjuk rábízni és ezek az idők is szigorúan behatároltak, ahol ő szabja meg az intervallumot. Ez, ha hivatalos dolgot kell intézni, nehéz. Csak 1-2 órára vállalja, tehát elvárja, hogy este 6-7 re legyünk otthon," Ez nekem azt mutatja, hogy igencsak fel van kérve mamáskodásra. De ugye kinek mi. Nekem fájt, ahogy anyukádról és a jövőbeni gondoskodásról írtál, remélhetőleg vele nem így beszélsz. Bár ha a fejedben megfordult már az is szomorúnak tűnik. Csináld így tovább, legyenek elvárásait anyukáddal szemben, sértődj meg, ne is szólj hozzá. Sokra jutsz vele.

az egyke vagyok.

Nem, nem volt véletlen hogy nincs tesóm, lett volna kettő is, én vagyok az egyetlen sikerült terhesség.

Amúgy láthatóan nagy port kavar a téma, és itt van két szélsőséges álláspont. Ahogy írtam is, szerintem van abban igazság, hogy nem kell eldobni mindent egy nagyinak, és neki is jár a pihenés, nem róható fel neki, hogy "csak" ennyit segít, vagy épp semennyit. De az unokája igenis jogosult rá, hogy nagyszülőzhessen.Nekem nem voltak, nincsenek nagyszüleim, és éreztem mindig is a hiányát. Szóval erről az oldalról nem is értem meg őket, mert nem szép tőlük ez a hozzáállás.

Utolsó hozzászólásom a mai nap. Itt messze nem arról van szó, hogy nem unokázik a nagymama. A kérdező is kiírta a kérdésben, hogy az elején segített az édesanyja, ami mostanában nagyon elmarad ráadásul, ha segíteni hívja, akkor behatárolja a mama az időintervallumokat. És itt nem életbevágó segítségekről van szó, hanem egy kis ügyintézésről vagy apával pár óra kettesben létről. Gondolom ha sokat segített a mama, már beleunt, elfáradt. Nem hinném, hogy olyan ronda dolog egy mamától, ha megkéri a lányát 6-ra legyen otthon, mert neki dolga van. Itt a lány (azaz a kérdező) bocsásd meg a következő szavamat, de az ő önállótlansága fogja elrontani a mama-unoka találkozását. Ha nem kérné, hogy segítsen, lehet elmenne a mama heti egyszer unokázni, ami gondolom nagyon is elég egy egészséges kapcsolat fenntartáshoz.

Én így látom, habár valószínű én vagyok a másik szélsőség.

"Úgy érzem egyedül maradtam a nehézségekkel, problémákkal, orvoshoz nem tudok eljutni az örökmozgó gyerek nélkül. " Ilyen sosem fordult meg pl a fejemben. Ha nagy volt a baj volt segítségem éppen azért, mert nem gyakran ugrattam senkit, másrészt van nekem egy férjem, akivel közösen kell megoldanunk mindent. Szerintem hatalmasak az elvárásai a kérdezőnek, aki szerint unintelligens ember vagyok. Üsse kavics, de legalább szeretnek, szeretik az unokákat és ez a lényeg :)

69%-os biztosra veszem kapsz a kérdezőtől 100%-ot :))) Higgy amit akarsz. Örülök, hogy örülhetek,ennyi. Ti meg szidjátok a nagymamákat.

(és van segítségem amikor kell, csak nekem nem szokásom megszólni a családomat, pláne azt nem aki felnevelt)