Ez normális hozzáállás egy nagyszülőtől?
Gyermekem 25 hónapos, amellett hogy igen eleven, vannak problémáink is, ami matt fejlesztésre járunk. Anyukám itt lakik tőlünk kb 20 percre, a párom szülei vidéken. Anyukám az elején még úgy ahogy segített, ez mostanában jelentősen elmarad. Nem szorulna rá, de sokat dolgozik, a munkája a hobbija. Mostanában a gyerkőcöt egyre ritkábban tudjuk rábízni és ezek az idők is szigorúan behatároltak, ahol ő szabja meg az intervallumot. Ez, ha hivatalos dolgot kell intézni, nehéz. Csak 1-2 órára vállalja, tehát elvárja, hogy este 6-7 re legyünk otthon, úgy mint kamasz koromban. Nekem ez nagyon megalázó, egyre inkább. 2 hónap után el szerettünk volna menni picit a párommal kettesben, hogy megünnepeljük a házassági évfordulónkat. Erre is azt mondta, hogy 6-ra menjünk haza, mert neki még mosnia kell. (szombaton). Miután ennek hangot adtam, elkezdett felháborodni, hogy nem igaz, hogy nekünk nem elég 2 óra.
Más családnál látom, hogy alig várják, hogy unokázhassanak. Nálunk meg azt látom, hogy ez a nagyszülőknek csak teher. A párom szülei még problémásabbak, ott anyósomnak vannak komoly pszichés gondjai, ami miatt nem bízhatom rájuk a gyereket. A testvéremék sem gyerekközpontúak, nem tudnak vele mit kezdeni.
Borzasztó nagyot csalódtam a családomban. Úgy érzem egyedül maradtam a nehézségekkel, problémákkal, orvoshoz nem tudok eljutni az örökmozgó gyerek nélkül.
Amikor én voltam kicsi, nekem csodálatos nagymamám volt (anyukám anyja), aki imádott minket, nagyon sokat voltunk nála. Most meg úgy látom, hogy a gyermekemnek nincsen helye a családban. Bébiszitteren gondolkodtam, de elég drága dolog. Nagyon jól esne időnként a párommal kettesben egy pár órát eltölteni, amikor senki nem hajt, mielőtt még elindulok, hogy azért siessek már haza..
Egy kicsit off lehetek?
Gyanús kicsit számomra, hogy 25 hónapost fejlesztőre kell vinni, mert eleven... Az elevenség , ennyi idősen, életkori sajátosság! Meg szabad kérdezni, pontosan milyen okból viszed fejlesztőre?
Egyébként szívesen babysitterkednék, ha a megyénkben éltek - ez esetben várok privit. Bár értelek, h nem a sitterhiány a fő gondotok, hanem anyud.
Utolsó, mielőtt teli szájjal véleményt formálsz, picit olvass értő módon és ne személyeskedj! A személyeskedést tiltja a fórum szabályzata, ezért töröltetni fogom az ilyen stílusú, alpári hozzászólást! Nem ismered sem az anyámat, sem engem, sem a helyzetemet. A kérdés nem a nagyszülői kötelességről szólt.
A további, építő hozzászólásoknak nagyon örülök és köszönöm őket!
Én is úgy gondolom, hogy a családtagoknak segíteni kéne egymást, hiszen egységben az erő és mindenkire szükség van, ugyanúgy a nagyszülői szerepre is. Egy jó nagyszülő nem pótolható és itt nem arról van szó, hogy a pár szórakozhasson, ügyeket intézhessen szabadon. Bár minden álszentség ellenére egy párkapcsolatot építeni is kell és intimitásra is szükség van olykor gyerek nélkül. Akinek erre nincs szüksége, vagy úgy gondolja, hogy nem fontos, az nyugodtan nézze meg a magyar válási statisztikákat és családok működéseket is. Szerintem nem attól lesz valaki jó szülő, hogy soha nem akar kikapcsolódni, a párjával néhány órát közösen kettesben töltetni.
Az, aki a gyereknevelést szívvel-lélekkel csinálja, az bizony elfárad. Pláne, hogy nálunk a 2 év alatt még alig volt egy átaludt éjszaka.
A fejlesztést természetesen nem az elevensége miatt csináljuk:) Magas értelmi képességei ellenére, a fiam bizonyos dolgokban komoly elmaradásokat mutat és csak remélhetjük, hogy nem valami "nagyágyú" lesz a vége... (autizmus)
Akik esetleg ebben érintettek, pontosan tudják mit jelent mindezt végig csinálni, mind lélekben, mind fizikailag...
Szóval többet várna az ember a nagyszülőktől ebben az esetben. Mindezt hiába..
Töröltetheted, habár semmi csúnyát nem írtam, csak az igazat. Szánalmasak az érveléseid, miért is kellene anyukádnak úgy pattogni, ahogy te szeretnéd. Örülnöd kellene inkább, hogy adott esetben ráért 6 óráig. Ahogy kiveszem a szavaidból sokat sokat van ő veletek, csak nem eleget amire neked szükséged lenne. Hisz ha nem lenne, nem tudna beleszólni sem a dolgaitokba. Ha meg ügyet kell intézni, örülj ha 1-2 órát vállalja a gyereket. Más 3 gyerekkel a nyakán megy, mégsem nyafog, mert anyukája nem vigyáz a gyerekekre, mert milyen családi összefogás van. Az összefogásra , egymás segítésére ráér akkor hagyatkozni, ha nagy baj van. Addig had élje mindenki a saját életét. Elképzelhető ha anyukád nem mindig befogva lenne a mamáskodásra, hanem magától menne a szabadidejében, szívesebben lenne ott. Anyukádat meg fölös a te mamádhoz viszonyítgatni, akkoriban kicsit másabb volt az élet, nyugisabb volt.
ezt is töröltetheted nyugodtan, fenntartom a véleményem, hogy 1 gyerek mellett borzasztó, milyen hisztit csapsz anyukád miatt.
Utsó, akkor utoljára tárgyalunk, mert nem szeretem az unintelligens embereket! Az sem lenne baj, ha más a véleményed, de itt nem erről van szó. Itt leértékelés és személyeskedés van, ezek erősen nárcisztikus vonások.
Egyébként neked van gyereked? Boldog vagy? Van segítséged, vagy mindent magad oldasz meg? Jó a kapcsolatod az anyáddal? Több kérdésem nincs.
"egymás segítésére ráér akkor hagyatkozni, ha nagy baj van"
Látom neked fogalmad sincs arról, hogy mi az a család és mi az, hogy egymás mellett állnak emberek, nem kötelességből, hanem szeretetből!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!