Te miért szerettél volna gyereket?

:) Köszönöm a válaszokat! Jó érzés töltött el olvasás közben, ahogyan a gyermeketekről írtatok!

Őszintén szólva már van egy gyerekem, akit nagyon szeretek és nem adnám a világ minden kincséért sem. 2 éves múlt és borzasztóan akaratos. Az első 2 évben nem aludtam vele 1 óránál többet egyszerre, éjszakánként max. 5 órát összeadva - és akkor már jó éjszakánk volt. Volt, hogy óránként 10 percig aludt az ágyon, a többi időt ölben töltötte. Most a dackorszakát éli, mindent maga akar csinálni. Szeretgetésből állandóan tépi a fülemet, csíp, mar, olyan erősen ölelget, hogy felér egy fojtogatással. Este elalváskor annyira forgolódik, hogy 1,5 órán át rugdossa a fejemet, de ha nem hagyom neki, hogy oda forduljon és felrakja a lábát rám, akkor még hajnali 2-kor sem alszik el.

Lassan esedékes lenne a kistesó, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Úgy érzem, hogy még 1hez is kevés vagyok...egyszerűen kevés vagyok a feladatra. Személyes kudarcként élem meg, hogy ennyire nem lehet vele bírni - egyébként nem rossz, de annyi energiája van, hogy nem tudja levezetni, csak akkor ha pörög, mint akit felhúztak. Gondolkodás nélkül leugrik az ágyról (ha kell hátrafelé is) mert tudja, hogy úgyis elkapom. Próbáltam már, hogy a kevésbé veszélyes helyzetekben nem kapom el, de ha koppan, akkor sem tanul belőle.

Teljesen ki vagyok, nem tudom mihez kezdjek...egy csőd vagyok a gyereknevelésben...kettővel nem is tudom mit kezdenék...