"Én házam, Én szabályaim, Te házad, Te szabályaid" -mennyire értetek vele egyet?

Én az evést tűröm, majd felporszívózom utána. Persze olyanért valószínűleg szólnék, amivel hamar összeken valamit vagy épp kiöntheti.

Ismerős érzés egyébként ez, a sógornőmék voltak nálunk a 3 éves kisfiukkal, és rászóltam, hogy légyszíves szállj le az asztalról, mert épp azon guggolt (nem túl magas ún. dohányzóasztal). A kisfiú keserves sírásba fakadt, mire az anyuka nyugtatgatta, jól van, nem gondolta komolyan, mássz vissza, ha neked ott tetszik... Köpni, nyelni nem tudtam erre.

Ilyenkor kell megtanítani a saját gyerekednek hogy nem mindig jó, és szabad azt csinálni amit a másik csinál.

Épp ma volt utcán egy ilyen szitu hogy álltunk a zebránál, és még piros volt nekünk gyalogosoknak a lámpa.Szemben asszonyság elindult, majd nevetve lépett vissza amikor le lett dudálva. Melletem 4 éves forma kislány azonnal kezdte feszegetni hogy a néninek miért szabad elindulni amikor még piros a lámpa.Anyuka pedig szépen nem a másikat (lelépő nőt) alázva, szidva elmagyarázta hogy vannak olyan dolgok amit neki nem szabad de másnak igen, vannak olyanok amit senkinek nem szabad de más még is csinálja, éppen ezért soha ne azzal foglalkozzon hogy a másik mit csinál, hanem azzal hogy neki mit tanít meg.

Erre írtam én azt,hogy az én gyerekem is az asztalnál eszik, és azért mert kb. két havonta egyszer megengedem,hogy a vendég gyerekkel ne ott egyen, még nem fog rászokni.

Ha igen, akkor nem is volt neki megszokva!

Anyuéknál pl., ahol hetente legalább kétszer van, nem engedjük neki!

Ez olyan, hogy azért mert valaki mondjuk elmegy nyaralni és nem pontban 8-kor fekteti le a gyereket pár napig, még nem fog felborulni utána a rend!