Több műszakban dolgozom, elváltam, szüleim szoktak segíteni a gyermekeim felügyeletében, azt mondták ne számítsak rájuk, mert ők már nem valók erre, hogy esne ez nektek?

tehát egy hónapban: két-három nap? A munkahelyen nem lehetne cserélni? (olyannal, aki nem egyedül nevel 2 gyereket) de ennyit egy munkanélküli tanítónő elvállalna és ki lehet bírni..

Nem láttam sehol, hogy hány évesek a gyerekek. Mert szerintem itt elég vaskos nevelési gondok vannak. Az én két fiamat (4 és 6 évesek) egy 105 éves haldoklóra is rábízhatnám, mert nem kell utánuk rohangálni, együtt eljátszanak és értenek a szóból. Hidd el, ha megnevelnéd a gyerekeidet a szüleid is szívesebben vigyáznának rájuk.

Nekem nagyon rosszul esne! Hasonló cipőben éltem 8 évig (a férjem meghalt, az ő szülei nem segítettek), és ha a szüleim nem segítettek volna, akkor nem tudok dolgozni vezető beosztásban, és nem sokat tudok nyújtani a lányomnak! Soha még betegállományba sem tudtam menni, ha beteg volt, és nyáron sem tudtam csak max 2 hétre szabira menni! Ők imádták ezt, soha nem volt szemrehányás! Most 73 és 75 évesek, és már 3 unoka van, újra férjhez mentem (a középső fiam egy ördög), és imádják őket! Az apukám lefekszik a földre velük, ott játszanak, mesél nekik, hintáztatja őket, bohóckodik velük! De tudom miről beszélsz, apósom 63 éves, nyugdíjas, egész nap otthon van, és ha 2-3 hetente meglátogatjuk őket, az asztalra feltett lábakkal tv-zik, még csak hátra sem fordulna. Engem kiakaszt, hogy a gyerekekre rá sem hederít, csak ha rosszalkodnak, na akkor rájuk kiabál! De ne nyúljanak semmihez, ne tépjék le a virágot, ne nyissák ki a csapot, maradjanak csöndben, ne menjenek be a garázsba, és sorolhatnám! Ha lehet, a fűtetlen icipici gyerekszobába játszanak, és onnan ki se jöjjenek! Nagyon gáz, el szoktam gondolkodni, nem unhatja az életét? Csak anyósom miatt megyünk, aki egy tündér. Próbálom elfogadni, de időről időre fellázadok. Anyukám már rosszul lát, alig bír menni, apukám is betegeskedik, de könyörögnek, hogy a gyerekekre hadd vigyázzanak, hetente engedjem át hozzájuk, és nyaranta hadd vigyék le őket a nyaralóba! Persze nem mindig engedem, mert néha úgy érzem, sok már nekik, de még soha nem utasítottak vissza, ha rájuk kellett bíznom őket! (Kellett, mert terhes voltam, szültem, a férjem dolgozott, ott is aludtak a gyerekek éjjel, amíg a kórházban voltam, anyuék alig akarták hazahozni őket, mert végre élet van a házban, nem unatkoznak, és ez milyen jó!) Sajnos, különbözőek a szülők is, apósomat nekem is el kell fogadjam ilyennek! De tudom, segítség nélkül nem lehet boldogulni, próbáld szép szóval elmagyarázni nekik, biztos csak felindulásból, fáradtságból mondták mindezt!

Azért hihetetlen, mennyi tökéletes szülő van itt, aki szuper tanácsokat ad egy élethelyzetben, amit talán sosem élt meg! A legjobb, hogy neveld meg a gyerekeket! Elgondolkodtató, ki ad egy ilyen kétségbeesett kérdésre ilyen választ!