Több műszakban dolgozom, elváltam, szüleim szoktak segíteni a gyermekeim felügyeletében, azt mondták ne számítsak rájuk, mert ők már nem valók erre, hogy esne ez nektek?
63 és 65 évesek.
Ma is 12 óráztam és tajtékozva fogadtak, hogy a halálukat okozza majd a két óvodás gyerekem, mert annyira rosszak és találjak ki valaki mást ezentúl, mert erre ők rámennek.
Igyekeztem nem túl sokat rájuk bízni őket,senki másra nem számíthatok.
Valahol érthető, hogy ennyi idősen már nyugalomra vágynak.
Rosszul esne, de megérteném.
Az is ertheto, hogy neked rosszul esett, de az is, hogy nem birjak.
Ez nem olyan dolog, ami "elvaras" lehet, nyilvan, ha felajanljak a segitseget, akkor elhetsz vele, de ha nem akarjak csinalni, akkor ezt is el kell fogadni harag, szemrehanyas nelkul.
Most peldaul en azt gondolom, hogy a gyerekeimert barmit, de ki tudja, lehet hogy 20-30 ev mulva, nehany vegig rohant es robotolt evtized utan nyugdijaskent lehet hogy megsem vagyok majd heti tobb napban apro gyerekekre vigyazni rendszeresen. Nem tudja ezt az ember igy elore...
Biztosan van megoldas, gondolkozz, lennie kell, hiszen ezt akkor is meg kellene oldanod, ha nem a kozelben lennenek a szulok.
En is azt hittem sokaig, hogy nincs senki, aki vigyazna az enyemekre, amig haza nem erek, meg azt is gondoltam, hogyha lenne, akkor nem telne ra, de amikor muszaj volt, akkor megis addig jartam a dolog utan, hogy talaltam jo bebiszittert. Aki epp azokon a napokon es azokban sz orakban tud jonni, amikor kell es megfizetheto, megis ki tudom gazdalkodni.
A gyerekek szeretik, en pedig nyugodt vagyok, mert olyan emberre bizom oket, aki aktivan veluk van es ez nem szivesseg, fizetek erte, nem kell allandoan halalkodnom, kuncsorognom.
Nekem is rosszul esett, mikor a két fiam óvodás volt, a férjem külföldön, nekem meg tovább kellett tanulnom a munkahelyem végett. Anyósom megmondta, neki már nincs idegrendszere az unokákhoz. Érthető, két örökmozgó gyerek, ketten négyfelé szaladtak állandóan.
Rosszul esett, de meg kellett oldanom, végül bébiszittert fogadtam, egy falubeli kedves nénit, aki végtelenül türelmes volt a fiaimmal, szerették is nagyon, amolyan pótnagyiféle lett. Ez már jópár éve volt, akkor kerestem olyan 100-120 ezer körül, és fizettem a néninek havonta 20 ezret, de így mindenki nyugodtabb volt.
Sajnos nem tudok fizetni senkinek, örülök, ha megélünk, nagyon kétségbe vagyok esve, fogalmam sincs mit csináljak.
Kiabált apukám, hogy őneki már úgyis mindegy, de a halálát okozzák a gyerekek.
A gyerekek apja külföldön van.
A szüleim házában lakunk a gyerekekkel az egyik szinten.
Hagyd békén a szüleidet.. néha besegítenek oké, de hogy újra főállású szülők legyenek azt azért ne várd már el tőlük.
Keresd meg az apjukat, béküljél ki vele, fogadj bébiszittert.. vagy csinálj amit akarsz..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!