A menyem teljesen ellenem neveli a 1,5 éves unokámat. Mit tehetek?

Az ásványvíz kiborításáról, meg az "eldádázásról" eszembe jutott egy történet, amit egy gyermekpszichológiáról szóló könyvben olvastam.

1,5 éves kislány (nevezzük Katinak), odamegy a könyvespolchoz, levesz egy könyvet, és elmászik vele. Apuka odamegy hozzá, kiveszi a könyvet a kezéből, és az mondja: "Nem szabad!". Majd visszateszi a könyvet a helyére.

Néhány nap múlva Kati megint odamegy a könyvespolchoz, megáll előtte. Hirtelen ezt kezdi ismételgetni: "Nem szabad! Nem szabad!" Majd levesz egy könyvet a polcról, és elmászik vele.

Néhány nappal később: Kati a könyvespolcnál, megfog egy könyvet, de nem veszi el, hanem ki-be tologatja, mintha tétovázna. Közben ismételgeti: "Nem szabad! Nem szabad!" Aztán leveszi a könyvet, és megint csak elmászik vele.

Újabb napokkal később: Ugyanez az eset ismétlődik, de Kati most nem veszi le a könyvet a polcról, hanem szép nyugodtan elmászik.

Néhány évvel később: Katinak kistestvére született, most másfél éves. Kistestvér odamegy a könyvespolchoz, levesz egy könyvet, mire Kati odamegy hozzá: "Nem szabad!" -mondja, ugyanazzal a hangsúllyal, mint annak idején az apja, majd ugyanúgy kiveszi a kistestvére kezéből a könyvet, és ugyanúgy visszateszi a polcra...

Különben ennyi idős korában az én unokahúgom is ezt csinálta. Könyveket szedett le a polcról, meg kanalakat dobált el, meg a takaróról tépkedte a bolyhokat. És még vigyorgott is az emberre, úgy ismételgette, hogy "Nem szabad!" Aztán leszokott róla, pedig őt se "dádázták" el... Nem tudom, pontosan, mint csináltak vele, talán többször elmondták neki, vagy egy idő után egyszerűen magától is "megjött az esze". Mindenesetre egy fél év múlva már így se pakolt le, meg dobált el, meg tépkedett szét semmit... Szóval egy 1,5 éves gyereket még szerintem is hagyni kell... Ha még hároméves korában is csinálja, akkor esetleg jöhet a "dádá"...

Tényleg rosszul van nevelve a gyerek: virágot locsol, kézen fogva sétálgat az anyukájával a kertben, együtt szagolgatják a virágokat, simogatják a kutyát - ahelyett, hogy a nagyanyja kedvét keresné (aki nem mellesleg leginkább el-eldádázná néha, ha neki úgy tartja kedve)! Micsoda szülők vannak manapság! Jobb lenne a nadrágszíjjal nevelgetné, mint ott ajnározza azt a kölköt!

Te aztán igazi ANYÓS vagy, kérdező!

52-es vagyok.

Nem szeretnék dobálózni. Abból már nagyon elegem van.

Tényleg csak néhány tény.

Amikor hazahoztuk a picit, nagyon kevés volt a tejem. Szegény baba állandóan éhes volt - emiatt nyűgös is, nem is tudott jól pihenni sem. Én sem. A cumisüveget nem fogadta el. Mást nem tehettem, minél többet szoptattam. 1 óránál többet nem bírt ki, így kénytelen voltam olyankor is szoptatni, ha valaki ráérősen vendégeskedett - amit mellesleg én kellemetlennek tartottam, hogy szoptatás közben mikor félre vonultunk egy csendes, nyugodt szobába, ahol félhomály volt (mivel a baba ezt igényelte) anyós+após odaálltak nézelődni, visongatni, ujjongani, hogy jujj eszik! Vagy villanyt kapcsoltak, vagy felhúzták a redőnyt. Persze a kicsit meg zavarta. Ha a férjem megkérte őket, hogy csendesebben míg eszik a pici, akkor sértődötten hazamentek.

Aztán nagyobb lett, már kezdett beállni az evés. A kezdeti 5x3 perces alvást sikerült 2x3 (vagy 3x2) órára feltornázni (de ezt is csak cicin! és teljes csendben, nyugalomban...bárhogy próbáltam, máshogy nem ment) Természetesen a baba alvásideje egybe esett az anyósék által ideálisnak vélt látogatási idővel. Próbáltuk meggyőzni őket, hogy ugyan vegyék már figyelembe. Kb. 10 perc autóval a távolság, megbeszéltük, hogy mikor felébred akkor telefonálunk. Felébredt (kb akkor, mikor mondtuk, hogy szokott). Telefon. "Jó, megyünk" Eltelt 2,5 óra mire ideértek. A kicsi 5 perccel előtte aludt el. Mi voltunk a hibásak...és közölték, hogy ha csak 5 perce alszik, akkor ébresszük fel, majd ha elmennek alszik tovább. Szerintetek...?

A történethez tartozik, hogy az első évben anyós csak 3x fogta meg a kicsit. Akkor is én adtam a kezébe, de ő minden alkalommal előbb hátra lépett (én utána) és kb. 3 perc után vissza adta, hogy ez nehéz. Aztán egyszer miután betöltötte az 1 évet -azóta sem tudom, hogy miért- kikapta a kezemből kérdezés nélkül. A lányom persze megijedt, de mielőtt elsírta volna magát én vissza kértem (mert rúgott-vágott a kezében...másnál soha) Aznap éjszaka óránként riadt fel sírva és kiabált, hogy "Anyaaa! Anyaaa!"

Após már a születése előtt közölte, hogy ő addig meg sem fogja, míg a pici nem megy vele kézen fogva sétálni.

Jaaa...és az ásványvíz. Igen otthon ő szokta nekem meglocsolni a virágokat. Mert szereti. Van, hogy pohárból. Mert ügyesen bánik vele. Soha nem önti mellé. De ha lecseppen is belőle, vagy én törlöm fel, vagy ő megy "rongyiért" és szó nélkül mosolyogva törölgeti fel. Mert ezt látja...és még sorolhatnám!

Végtelenül okos és ügyes lány! Telis-tele szeretettel és élettel. Ha valaki szeretettel közeledik hozzá, hamar barátkozik. Ha valaki szereti, akkor annak én örülök a legjobban. De ha nem szeretik, csak valamilyen érdekből közelednek hozzá, akkor mindaddig megvédem, ameddig ő saját magát meg nem tudja védeni...de ahogy elnézem, már most sem hagyja, hogy rosszindulatú emberek legyenek a közelében.

52-es. folyt.

A legjobbal el is felejtettem: a kutya.

Szóval ide állítottak este 7-kor. Kisgyerekes szülők tudják, hogy az már jócskán az "esti rutin" ideje. Kint vagyunk az udvaron, túl a virág locsoláson, kutya-macska etetés közepén. Bejönnek amolyan "elő-sértődött" arccal. (mint kiderült, az volt a gond, hogy nem szaladtunk ki az utcára eléjük - hogy a szomszédok lássák...nem vicc, ezt mondták a férjemnek! )

Kérdés: "Mit csináltok?!" Én: etetjük a kutyát. Erre elmegy a kert másik sarkába. A kicsi mutatná neki a virágokat, amit most locsolt meg. Gondolta szegénykém majd jól megdicsérik, hogy milyen ügyes. De nem ez történt. Anyós kert sarkában sírdogál. Férjem mondja neki, hogy az unokája épp a virágokat mutogatná nekik, menjen már oda ő is "lelkesedni". Erre anyós (felháborodva, szó szerint!): "Nehogy már én szaladgáljak a gyerek után!"

Azért így mindjárt árnyaltabb a kép - ilyet sem láttam még itt, hogy egy történeten belül megjelenik az anyós és a meny :-).

(vannak ilyen véletlenek, úgy értem, hogy véletlen, hogy ide írt anyós?)

1975Kata, úgy nézem igazam volt az ásványvízzel kapcsolatban (kaptam privát üzit, és pl. azt írtam vissza, h a kicsi szerintem meg akarta mutatni a nagyinak, h ő milyen ügyes, tud virágot locsolni - erre az eldádázta a kezét - ez az, ászok vagytok (összes ilyen) nagyik :DDDD). Még mindig csak a nagymamának van igaza?

Hát, azért a kérdést kiíró nagyinak lenne miről elgondolkodni - mégis mit vársz, amikor odamégy, a kislány üljön le veled szemben puccparádéban, udvariasan fogyasszon el veled egy teát a kínai porcelán-készletből és közben cseverésszen az időjárásról?

Azt hiszem az idézett mondat - ne hogy már én rohangásszak a gyerek után - mindent elmond a nevelési elveidről meg az érzéseidről a kicsivel kapcsolatban.

Játszod a dámát, a gyereket meg arra használod fel, hogy háborúzhass és kedvedre utálhasd a menyed.

Nem történik semmi szerintem (persze én nem ismerem a körülményeket, sem a babát), ha egyszer-egyszer meg van zavarva a kicsi alvásideje a nagyiék miatt, de ha neked semmi nem jó és mindent direkte máshogy csinálsz, mint ahogy a menyed kéri, akkor azért eléggé kilóg a lóláb :DDDDDD