A menyem teljesen ellenem neveli a 1,5 éves unokámat. Mit tehetek?

Mintha az én Anyósom lennél kedves kérdező. Kislányom másfél éves, és már nem akar ölben ülni, mint hintáni, homokozni, járkálni... Az én anyósom, ha idejön leül, és csak beszél-beszél-beszél...ami épp eszébe jut. Nem rossz ez, de a kislányom pl. nem ezt igényli. Anyukám leül vele játszani, hintáztatja, labdáznak...aktív érdeklődéssel fordul a gyermek felé.

Ellened nevelni még nem tudja, ilyen korban még a gyerek dönt arról kit fogad közelébe. Az egyik hozzászóló írta, hogy maximum az lehet még, hogy érzi a gyermek a köztetek lévő kisugárzást, és emiatt távolságtartóbb. EZ is nagyon valószínű.

Én azt mondom, hogy ha sétálgatnak a kertben menj oda, kérd meg a gyermeket sétáljon a Mamával... ilyet nem hiszem, hogy elutasítana a menyed.

Nevelni, meg a szülőknek kell. Beleszólni semmi esetre sem szabad... ez nagyon érzékeny terület, és mindenkinek megvan a lehetősége a saját módján tenni ezt.

Remélem jobb lesz a kapcsolat, mert az unokának szüksége van Rád, mint nagyszülőre.

Nem neveli ellened,hanem foglalkozik a gyerekkel.

Mégis mit vártál volna el?Ha ott vagy akkor leüljön veled és hagyja a gyereket menni amerre csak lát vagy a kezedbe nyomja,hogy okoskodj és célozgass meg kioktasd,már pedig ezt így kell meg amúgy,ezt csinál ,mert én is így csináltam stb.

Az én anyósom is ilyen volt,mindig mindenbe kioktatott,hogy éreztesse velem,ő az idősebb,mindent jobban tud mint én és bűntudatot akart bennem kelteni én nem vagyok jó,nincsenek anyai ösztöneim képtelen vagyok a saját gyermekemről gondoskodni,hogy mint anya megbuktam.Tette ezt egy olyan nő,aki csak megszülte a gyermekeit,majd mikor már nem anyatejesek voltak,mint egy vadállat lepasszolta.

Az lett a vége,hogy kerek perec közöltem vele,ne szóljon bele abban ahogy nevelem a gyermekem,ha elfogadja,akkor továbbra is az unokája marad,ha nem akkor meg egy kisgyermek a sok közül számára.Azóta mindenki tudja a helyét,ha kérdem akkor válaszol,esetleg megkérdi,hogy adhat e neki sütit,vásárolhat e neki lila polot stb.

Neked meg azt kellene elfogadnod, hogy a kicsi az ő gyermeke, ő neveli, ő gondoskodik róla. Ha hozzájuk mész látogatóba, akkor azt is el kell fogadnod, hogy lehet vmilyen tevékenységük közbe érkezel meg.

Nem lehet, hogy kisebb korában mindig szoptatási időben érkeztél, és csupán emiatt volt az, hogy épp akkor szoptatott a menyed ? Gondolod, hogy a téged való bosszantásból szoptatta akkor a picurt? Vagy a másfél éves gyerek,már szerinted nem érdeklődő a világ dolgaira? Miért csak havonta mennek hozzátok ? Egy városban/faluban laktok ?

8 vagyok

Gondoltam hogy már előtte is baj volt köztetek.

Szerinted a menyed egy ilyen ellenséges viszonyban hogyan érezheti biztonságban a gyerekét, aki a féltett kincse?

Egyébként meg kísértetiesen hasonlít a helyzet a miénkhez, csak épp nem anyósommal, mert ő egy tündér cuki, hanem a saját anyámmal.

Ő is állandóan mérlegel, (vagy talán már nem teszi, de korábban tette), hogy mennyit vannak az unokák anyósoméknál, nála meg sosem.

Mondjuk én meg is mondtam neki, hogy vajon elgondolkozott-e már azon, hogy miért van ez?

Ő azt gondolja, hogy az unokák azért vannak, hogy a saját szeretetszükségletét kielégítsék. Amikor nálunk van, nem azt nézi, hogy a gyerekek minek örülnének, hanem próbálja őket arra a tevékenységre rábírni, ami neki örömet okoz.

Ugyanez a szitu:

elmentünk játszótérre, mert a gyereke oda szerettek volna menni (esetleg hogy megmutassák neki, mit tudnak már), ő meg bevágta a durcát, hogy "olyan ritkán jön, akkor minek megyünk játszótérre, mert ő akkor nem tud velük játszani". Ő is azt szeretné, hogy üldögéljen mindenki egy helyben, és rajzolgasson, meg az egy éves üljön be az ölébe órák hosszat, amikor a pici épp megtanult járni, és az én ölemben sem ül meg, nem hogy az övében...

Ha épp jól sikerül az alkalom, akkor jó, ha nem, akkor meg van sértődve.

Én meg azt nem értem, hogy miért nem leli örömét akár abban is, hogy figyeli, ahogyan játszanak, az akkora élmény szerintem.

Ezen felül az egyik legrosszabb dolog, hogy amikor itt van, úgy viselkedik, mintha ő lenne a gyerekek anyja, engem is és a férjemet is volt, hogy már szabályosan félre lökött, hogy majd ő megcsinál ezt vagy azt.

Miközben esetleg a gyerek jobban szeretné, ha én törölném ki a fenekét, vagy fújnám ki az orrát, vagy vigasztalnám meg, ha elesik...

És tudod, ha nem gondolnám magam is azt, hogy joga van az unokáihoz, akkor lehet, hogy egyáltalán nem találkoznánk. Így néhány havonta eljön, és játszhat velük. Én ennyit bírok ki.

Lehet, hogy a menyed is így áll hozzá.

Te változtathatsz ezen, ha igazán akarsz. Minden kritika nélkül próbáld elfogadni őt (a menyedet), esetleg egy-egy jó szót is elengedhetsz, hogy milyen szép rend van ma, vagy milyen finom a süti stb.

A gyerekhez meg lassan közelíts, ne akarj egyből mindent, tudod, ahogy a kis herceg megszelídíti a rókát.

Ha szereted a fiadat, akkor vegyél erőt magadon, és változtass!

Elős válaszadó vagyok, és te nem az az anyós vagy, akivel lehetne intelligensen együttélni, változatok az írásomon! TESSÉK:

"de az a gyerek akkor is az unokám, ha tetszik neki, ha nem. De inkább odaül vele virágot szagolni meg kutyát simogatni, és még elvárná, hogy én járkáljak utánuk mikor tudja, hogy ki nem állhatom a kutyákat!"

Pfff!!! na, szép vagy mit ne mondjak...

Azért mert én utálom a sóskát, akkor ne adjak a gyereknek se?? Egy 1,5 évest nem lehet leültetni, megy mint egy gép, nehogymár elvárd, hogy ott üljön, mint egy jónevelt öleb, és téged szeretgessen! Neked lenne a dolgod, hogy sétálgass vele a kertben, és vele legyél, foglalkozz vele, pláne ha ilyen keveset találkoztok!

Meg ha tetszik, ha nem a Te unokád???

Hát már ne haragudj, de ezzel a hozzáállással én is ellened nevelném, és azt kérded miből gondoljuk, hogy gyűlölöd? Hát süt az írásaidból!!

Ezért is mennek csak 1 hónapban 1x hozzátok...

Lehet lepontozni, de tök gáz vagy, atyavilág...

Amikor kicsi volt mindig akkor szoptatta ha odamentünk. Most meg ha ott vagyunk nem adja nekem ide a gyereket, hanem járkálnak össze vissza az udvaron kézenfogva. Meg hasonlók. Mindezt azért, mert én másképp vélekedek a gyereknevelésről

- Nem értem a problémát. Úgy vélekedsz, ahogy akarsz, de tartsd meg magadnak, és ne szólj bele, hogy ő hogy neveli. Te úgy nevelted a fiad, ahogy akartad (majd erre is kitérek később), ő meg úgy neveli a sajátják, ahogy akarja.

- Szoptatás: megbocsáss, de szoptatás nem akkor van, amikor nincs ott az anyós, hanem akkor, amikor éhes a gyerek.

- Nem hiszem, hogy 1,5 éves gyereket lehet bárki ellen is nevelni.

- És most a te nevelési kudarcodról: ha a fiad mindezt szó nélkül végignézi és eltűri a menyedtől, akkor szerinted te tökéletesen nevelted őt? Mert szerintem nem.