Van olyan, aki zavarónak találja, ha a saját gyereke folyamatosan az intim szférájában van?

Sziasztok!

Köszönöm az érdeklődést, meg gondoltam, hátha valaki ötletet merít a történetünkből, leírom mi a helyzet.

Beszereztünk egy kiscicát. A baj vele, hogy nem mozdul a fiam mellől. Egész nap követi, hiába van millió játéka, csak az kell, amivel a gyerek játszik. Annyira bosszantja a fiamat, hogy egész nap mondja a magáét, de csak addig, amíg a cica le nem foglalja magát 5 percre, mert akkor már keresi, aztán szeretgeti, de amint nekiállna valami játéknak, a macska megint ott van és kezdődik a harc, azt mondja, én tüntessem el a közeléből. :)

Persze nem azt mondom, hogy a gyerek rájött, hogy most ugyanaz zajlik, mint kettőnk között, hanem egyszerűen nem ér rá, mert a cica elől kell "menekülnie".

Nekem csak az a dolgom, hogy a könyvemből feltekintve rájuk szóljak, ha eldurvul a helyzet :)

Nem gondoltam ki előre, ismerőseink kérdezték, befogadnánk-e egy kiscicát, nem találtak neki gazdát.

Mondjuk sejthettem volna, mert jött panaszkodni egyszer, hogy nem hagyja békén a kutyánk, állandóan bújik. Erre elzártam másik udvarba (a kutyát :)), mire észrevettem, a gyerek már ott volt vele és ott magyarázott neki, "hagyjál már játszani!" :)

Igen, van golyó madzagra kötve, de bármit mozgat előtte, mindenre ugrik a macska. Komolyan, nem is hallottam még ilyen mézédes hangnemben beszélni, ahogy a cicával beszél :) Aztán mondja neki, "menjél szépen, játsszál egyedül, mert nekem füvet kell nyírnom/ gödröt kell ásnom stb.", de a kis mocsok felugrik a fűnyíróra, ráugrik a homokozólapátra, a gyerek meg begurul. De aztán elmegy napozni, a kis gazdája meg néz nagy szemekkel, hogy "most haragszik rám?"

Nem hagyom őket egyedül, hátha valami olyat csinál, ami miatt megkarmolja.

Arra kellett volna gondolnod, én életben vagyok-e :) Mert a fiam a sírós kiborulásom közben éppenhogy megszeppent, de aztán már kérdezte is, mi lesz az ebéd. Én meg még 2 napig küzdöttem a lelkiismeret furdalással.