4,5 éves kislányom mindig sírva fakad, kényes és akaratos. A férjemmel két mondatot nem tudunk váltani anélkül, hogy bele ne szóljon. Hogyan szoktassam le erről?

Legyetek következetesek,lehetsz szigorú ha nem vagy következetes, a kettő egymás nélkül nem sokat ér.

Mond meg mosta felnőttek beszélnek várja ki a sorát,ha hisztizik küld a szobájába.Engem gyerekkoromban mindig megkértek legyek halkabb,ne szóljak bele a felnőttek beszélgetéseibe,nézzek körbe,ne lökjek fel senkit,tiszteltem is a felnőtteket,udvarias is vagyok,mert megtanították,manapság nekem kell figyelni,hogy a 4-5 éves gyerek nehogy nekem jöjjön, fellökjön,csendbe maradjon,hogy értsem mit mond az anyja.

Nekem is megtanították,hogy legyen udvarias,de az más világ volt.Nem csaka a gyerek a felnőttek is mások voltak.Úhy mond nyugisabb volt minden.

Viszont nekem is van egy 4 éves kislányom,dettó hasonló természettel és természetesen oroszlán horoszkóppal/természettel.Mostanában ő is mindenen elsírja magát.Próbálok vele nagyon türelmes lenni,de ez nem mindig sikerül és akkor lehet én is jobban rászólok és akkor ő sír.Mi is beszélgetünk apával...vagy telefonon beszélek és belebeszél tesójával együtt.Rászólok sír.Pedig annyiszor megbeszéltük hogy vár türelmeseben,de mit várok tőle....mást sem hall csak hogy mindjárt mindjárt...És ilyenkor rájövök,hogy jobban járok ha meghallgatom és én is besélgethetek tovább.

A mostani gyerekek teljesen más világ mint anno ...szerintem kár összehasonlítani őjket.

Az én 4,5 éves lányom nyilas :) Mindenen sir, már kivagyunk tőle. Főleg az boritja ki, ha nem figyelünk rá, mert éppen egymással beszélgetünk. Szerintem ez életkori sajátosság.

Én sem tartom magamat engedékenynek, rá-rá szólok, de ezzel nem tudok mit csinálni. Ha csititgatom, azzal sem érek el semmit. Majd csak kinövi.

Egyébként még egyke, önző, akaratos. Nem biztos, hogy jót fog tenni a természetének, amikor megszületik a kistestére.