Miert van az, hogy az osszes kisgyerekes szulo akit ismerek, folyamatosan panaszkodik?

Na a folytonos panaszkodástól én is falnak meggyek. Viszont ez nem csak a kisgyerekesekre hanem általában a magyarokra jellemző.

Engem az akaszt ki, amikor valaki folyton panaszkodik milyen nehéz a gyereknevelés de közben a harmadikat várja öt éven belül.

Én sem értem; főleg amikor közben valaki már terhes a következővel.

Én élvezem a gyereknevelést. Nyilván vannak nehéz napok-hetek, de igyekszem nem csak panaszkodni. Főleg nem a gyerekvállalás előtt álló ismerőseimnek :-)

A gyereknevelés nem könnyű,nem is rózsaszín habcsók tele van küzdelemmel,kimerültséggel,idegességgel,munkával,sokszor idegtépő,sokszor a falnak mennék legszívesebben,és jól esik barátnőkkel megvitatni akik ugyanúgy gyereket nevelnek,természetesen nem arról van szó,hogy folyton panaszkodunk,vagy sajnálkozunk,sőt jót röhögünk utólag mindenen,mégis csak egy édes,egyre értelmesebb kis gazfickóról van szó.

Tisztában vagyok a határaimmal,tudom mit bírok,mit nem,ezért sem vállalok be kis tesót csak 3-4-5 év korkülönbséggel.De igazad van sokszor hallok én is folytonos panaszkodást általában olyan anyukáktól akik nagyon kicsi korkülönbséggel vállaltak be 2-3 gyereket.

Kérdező, ezek szerint neked nincs gyermeked.

Akiknek nincs gyermeke, azok el sem tudják képzelni, hogy milyen az, ha van gyereked (régen én sem tudtam persze). Sokan szerintem azt hiszik, hogy minden ugyanúgy megy tovább, mint előtte, csak persze közben megérkezik a gyerek.

De ez nem így van. Az élet teljesen megváltozik (az anyának aki otthon marad még jobban, de az apának is). MÁr nem úgy van, mint előtte, hogy azt csinálok amit akarok, és amikor akarok, oda megyek ahova kedvem tartja. Mindenben a gyermekhez kell alkalmazkodni. Az embernek nem nagyon marad szabadideje, főleg ha nincs segítség (mint nálunk pl.) Ez az alkalmazkodás persze nem feltétlenül rossz, de ez a helyzet. És a gyerek sok gonddal, idegeskedéssel is jár (mért nem alszik, mért nem eszik, mért sír, beteg lesz stb.). Persze ettől függetlenül azóta érzem magam igazán boldognak, amióta megszületett a lányom. Ez egy ilyen kettősség, amit csak azok érthetnek, akiknek már van gyermekük.

Néha azon gondolkodom, hogy mi a fenét csináltam azelőtt, hogy megszületett volna a lányom? :-) Egész nap csak henyéltem vagy mit? :-)

Én nem szoktam egyébként túl sokat panaszkodni a környezetemnek. De ez is gyerekfüggő, az én lányom egy kis angyalka, nincs vele túl sok gond szerencsére.