Tényleg ennyire nincs idő/energia takarítani egy kisgyerek mellett?

A barátnőmnek van egy 1,5 éves gyereke. Amióta megszületett én járok hozzájuk látogatóba, de sajnos egyre kevésbé van kedvem odamenni. Gyakorlatilag most már sehova sem tudok leülni úgy, hogy legalább morzsás ne legyek. A tűzhelye olyan, mint amit már hónapok óta nem takarítottak, a mikró meg mintha évek óta nem nyúltak volna hozzá. A múltkor bepillantottam a hűtőjükbe is, de ott is zsírtól kezdve, morzsán keresztül kaja darabokig minden volt. Pedig nagyon modern szép lakásuk van (a pasijáé), de amikor látom, hogy a gyerek elejt valamit a szőnyegre és barátnőm felveszi és elkeni a maradékot azért igencsak ledöbbenek. A múltkor felhoztam a témát óvatosan, szóval nem konkrétan az ő lakásukra kivetítve és azt mondta, hogy örül, ha elalszik a gyerek akkor ő is pihenni akar, nem takarítani. Pedig amikor ott vagyok, akkor ő is csak ül a földön a gyerek mellett és vagy nézik a tévét vagy játszanak. Arról nem is beszélve, hogy millió és egy játéka van a gyereknek, mindegyik szanaszét szórva, lépni sem lehet a lakásban.:S

A másik, ami egyre jobban zavar, hogy a gyerek gyakorlatilag minden alkalommal összekeni a ruhámat valamivel, vagy összenyálaz, amivel nem is lett volna gond, de azon azért kicsit elgondolkodtam, mikor azt mondta a barátnőm, hogy "jajj, azért van a mosógép". Nem mondom, hogy most háborodjon fel, de azért egy "bocs" jól esett volna. A másik meg, amikor a gyerek veszi a ropit, könyékig a szájába nyúl vele, aztán nyomja az én számba és amikor megemlítem, hogy nem túl guszta, akkor azt a választ kapom, hogy "nem halok bele egy kis nyálba".

Nekem még nincs gyerekem, így nem akarok ítélkezni, de egyre taszítóbb nekem a helyzet. Velem van a baj? Nekem kellene kicsit átprogramozni az agyam? Nagyon szeretem a gyerekeket, ők is engem, de ez már nekem egy kicsit sok. Nyilván a saját gyerekem nyála nem fog így zavarni, de azért úgy gondolom, hogy elnézést kérek majd, ha másokat összepiszkol. Anyukák ti mit gondoltok erről?:)