Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Mit tegyek, hogy ne sírjon?

Mit tegyek, hogy ne sírjon?

Figyelt kérdés
Kisfiam 2. osztályba ment, 7 éves múlt 4 hónappal. Egész nyáron semmi gond nem volt, tavaly is csak az első héten sírdogált, de akkor ez még "elfogadhatóbb" volt mint most, hiszen akkor kezdte az iskolát. Most minden reggel sír, hogy annyira hiányzom neki, nem bír ki ilyen sok időt nélkülem. Ahogy vigasztalom csak még jobban belelovalja magát. Ha az apája van vele tudja türtőztetni magát. Csak hát 3 szak, munkahely, meg egyebek. Lényeg: sokat vagyunk ketten. Férjem szerint én vagyok a hibás, mert magamhoz kötöm. Sokat foglalkozom vele. Sztem a 2-3 havonta 1-2 társasjáték nem sok, meg az esténkénti meseolvasás nem sok. Ennyi kell. Segítsetek, hogy tudnám agresszívitás, fenyítés nélkül finoman elfeledtetni vele a sírást. Minden nappal kevesebbet sír. Csak hogy ettől én is ingerültebb vagyok, főleg, ha a férjem is otthon van és látom, ahogy szép lassan felhúzza magát a tortúrán. Valakinek van vmi használható ötlete? Köszi
2009. szept. 10. 13:30
 1/4 anonim ***** válasza:
78%

huhha, nehéz szitu, főleg lelkileg megvisel mindkettőtöket. Ez nem tanács, hanem csak egy gondolat egy megértő és szintén nagyon anyás baba anyukájától. Figyelj, először is mivel már nem is olyan kisfiú ő, meg kell értetned vele, hogy mi is történik minden reggel veletek, te hogyan hagyod őt ott, mit érzel, és ő is az idő múlásával ugye, hogy észreveszi, hogy nem is olyan sok az az idő, amit külön töltötök. Arra kéred, hogy bizonyítsa be neked, hogy ő már igenis nagyfiú, és vegyünk példát néhány bátor elsősről, akiktől ő már nagyobb és igazából kisfiadnak példát mutatni az elsősöknek.

Kérdezd meg, van-e valami gondja valakivel, esetleg tanítónénivel, vagy osztálytárssal, akik miatt stresszelhet, ha nincs, akkor mondd azt, hogy ó, hát te is voltál kisiskolás és lány létedre nem is sírtál a nagyi után, kérdezzük meg a nagyit, és apát is, hogy ő sírt-e.

Ha semmi gond, és mindenki elmondta a maga kis storyját, akkor lehet ígérni. Mit szeretne, hova menjetek iskola után? Cukrászdába? Vagy állatkertbe? ... És ha 5 napig nem sír, akkor bizonyít mindenkinek, és nagy meglepetés vár rá hétvégén. Ezt te tudod, anya, mi lesz az, hiszen olyan lesz, maire ő nagyon vágyik, vagy tudod, hogy szeret csinálni, vagy szeretne kapni :) Drukkolok, és várom a fejleményeket!

Oh, és vondd be bátran a tanítónéni segítségét, ragadja el reggelente gyermekedet a mesék országába, vagy a számok országába, vagy valahova :)

2009. szept. 10. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Hát pontosan most vagyok túl az esti bömbölésen. Először megpróbáltam ezt a történetet, de szinte nem is figyelt rám, csak zokogott és hajtogatta, h de nagyon hiányzol. Ráadásul összetévesztette a szekrényeket, és rosszat nyitott ki és abból kiborultak a szalvéták, wc papírok, stb (a suliban). A tanító néni rászólt, és itthon már ezért is sírt,h fél, h megint megismétlődik, kinyitja, leszúrják. A végén már kiabáltam vele, mert láttam, h módszeresen felhergeli magát. Most nagyon bánt a lelkiismeret, hogy lehet ilyen gyerekes, és ingerült és miért nem tudok felnőtt módjára megoldani egy "kis bőgést". Már előre félek a reggeltől. Azt mondtam neki, ha szeret az én kedvemért megpróbál nem sírni. Annyira zokogott, és úgy szorította a nyakamat. Teljesen kész vagyok. Még jó, h a férjem nem volt szemtanúja az esetnek, mert teljesen kiakadt volna rajta. Ráadásul még ez is fusztrál. Állandóan a tudatalattimban motoszokál, h ő ezért haragszik. Pedig jól tudom, h nem kéne vele foglalkoznom. Ő egy nagyon érzékeny gyerek, ilyen vagyok én is, apukám is, mamám is. Ezt örökölte. De a párom szerint nem öröklés, hanem tanult viselkedés, és ezért neheztel rám is. Már tanácstalan és rémült kezdek lenni...
2009. szept. 10. 21:39
 3/4 anonim ***** válasza:
100%
oh, nem, nem kell megijedni, ez csak egy átmeneti időszak. Valószínű megviselhette a tanítónéni rászólása is, ez még rátett szegénykének egy lapáttal. Megértőnek kell lenni vele szemben, nem követelheted meg tőle, hogy ne ragaszkodjon hozzád ennyire, viszont megkövetelheted tőle, hogy ragaszkodását fejezze ki másképpen. Én semmi esetre sem kiabálással torzítanám el a kapcsolatunkat a gyermekemmel, hanem igenis megértő szavakra van szüksége. Valószínű, apa gatyábarázósabb, azért sem sír, ha vele megy. Te viszont kettőtök között ez miatt ne érezd magad rettegve, vagy feszélyezve, te anya vagy, gyenge női lélek, aki óvja félti elsőszülött egyetlen (mindegy, ha van több is akkor az összes gyermekét), neki ezt meg kell értse. Egy anya-gyerek kapcsolat mindig más, mint apa-gyerek kapcs. Jó, változó, de ebbe most nem megyek bele, hanem ami neked fontos, vegyél erőt te most magadon, és ne érezze reggel rajtad gyermeked anyai aggódásod, mindig légy határozott. Szánj rá egy két reggelt, hogy becsengetésig ott maradsz vele, olvasgassatok az olvasókönyvből, vagy nézzétek át a matek..-angol füzetet, és amikor becsengetnek, kérd őt, hogy menjen, mert mennie kell, nem rendezhet jelenetet, jelentkezzen sokat, és te sietsz érte..blabla :)
2009. szept. 10. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Sajnálom a kisfiadat,az enyém is ilyen érzékeny,tettem is fel kérdést.Egy ötletem van próbálj meg Neki barátot "szerezni" az osztályban,akivel sulin kívül is összejárhat.Az enyémmel azért nincs ilyen gond az elválásnál,mert ott várja a 3 jóbarát a suliban.

Ettő a WC-papíros dologtól azt hiszem az enyém sem akarna többet suliba menni.Beszélj a tanitó nénivel,hogy nagyon érzékeny,ne szóljon rá.Neki is érdeke,hogy ne sírjon folyton az egyik tanulója.

Az enyém tegnap előtt azért sírt,mert leesett a kenyérről az uzsira kapott paprika.

A jutalmazós módszer nagyon jó.Mi üveggolyót használunk.Ha sír,vagy káromkodik,vagy rosszalkodik, akkor kap egyet.Heti elszámolásban vagyunk.Ahány üveggolyót gyűjt be annyiszor 50 Ft levonás a heti 500 ft-s zsebpénzéből./Gyűjt a drágám játékra/

Tudom pénzel nem jó jutalmazni,de nem telik arra,hogy minden héten játékot vegyünk,és a havi lebontás hosszú a gyereknek kivárni.Meg persze így látja,hogy minden cselekedete számít.

Ezt a segítség szülő vagyok műsorból ültettük át az apjával a mindennapokba.Kb 4 hónapja csináljuk,és nagyon jól bevált.Jóval kevesebb lett a gond,de most feszült az iskolakezdés miatt,azért szaporodtak meg a sírások.

Az apukával meg beszélj,hogy nem minden kisfiú,kemény,és vagány,ahogy azt egy apa elvárná,hanem fogadja el,hogy az Ő fia egy széplelkületű,érzőlelkű,kisfiú.Megjegyzem,hogy ez egyáltalán nem hátrány egy fiúnál sem,sőt...

Nálunk az Apuka érzékeny,és tényleg örökletes az ő családjában.A papája 86 évesen is sírt,ha nem úgy sikerült Neki valami,ahogy azt Ö akarta.

De minannyiam élnek-halnak a családjukért!

Kitartást kívánok,neked,üdv.

2009. szept. 11. 06:18
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!