Mit tegyek, hogy ne sírjon óvodás kislányom az elválásnál?

Második éve óvodás a kislányom. Tavaly sem volt egyszerű és sokat is volt beteg. Idén viszont nagyon jól indult minden, hetekig semmi gond nem volt, vagy talán heti egyszer sírt kicsit. Most viszont ott tartunk, hogy minden reggel keservesen sír az elválásnál, kapaszkodik belém, és hiába mondok neki bármit, hiába beszélünk róla itthon, az ovi előtt és ott, semmi sem használ. Nagyon szeret az oviban ebben biztos vagyok, (tavaly nem voltam biztos ebben, meg is állapítottam, hogy most már biztosan megérett az ovira), mert a tavalyi évvel ellentétben most minden délután rengeteget mesél a történtekről, szívesen részt vesz mindenben, ügyesebbnél ügyesebb munkáit mutatja mikor megyek érte, és látom, hogy a többi gyerek is szereti őt.

A sírása pedig - nem szeretnék szívtelennek tűnni, imádom a gyerekeimet, de egyben ismerem is őket - olyan kis színészi, aztán van mikor az előadásból valóság lesz, és annyira beleéli magát, hogy aztán már tényleg keservesen sír. Mit tegyek? Mit mondhatnék még neki?