Ha anyagilag megtehetitek, akkor otthon maradtok óvodakezdésig?

29 es nagyon jó amit írsz de pont ez az hogy középmegoldás a családi napközire biztosan nincs semmi panaszod, mert amiért fizetni kell azt jellemzően normálisan megcsinálják és nem az a céljuk hogy panasz legyen rájuk , mert akkor nem viszik oda a gyereket. Te is képzeld el a másik oldalt hogy mondjuk csak állami bölcsi van (mint nálunk is) és VAN RÁ panasz nem egy és nem kettő (mint nálunk) gyakorlatilag gyerekmegőrző. Ebben az esetben te is inkább azt választottad volna hogy kicsit még "megőrülsz" otthon.

Szerintem akik azt mondják nem adnák bölcsibe azok nem a nyugodt kis minden oké családi napközire gondolnak ahol figyelmet és szeretetet kap a gyerkőc hanem az egész napos kb. 15 másik gyerekkel összeterelt népségre.

ja és a külfölddel is pont ez van hogy igen, az lehet hogy nem lehet otthon lenni a gyerekkel de eleinte 4 majd max. 6 órában dolgoznak, ez nem ugyanaz mint az átlagos magyar anya magyar munkahellyel 3 műszakozva vagy 8-9-10 órázva....

Az én munkám speciel inkább életforma, mert zenész vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne gyakoroljak, vagy hogy évekig ne járjak fellépni.

Így ehhez szocializáltuk a kisfiunkat is, a férjem kezdettől fogva aktívan részt vett mindenben körülötte, és alapvetően is az volt az elvünk, hogy belőlem ne egy egyszemélyes anyaistennő legyen, aki nélkül megáll az élet. Tudjátok, amikor az egész családban mindenre csak anya tudja a választ. Úgy gondoltuk, hogy ez nem lenne fair velem szemben, de nem lenne fair apával sem, aki egy ugyanolyan épkézláb és felelősségteljes szülő, az ő saját altatási és megnyugtatási rituáléival. Max cicit nem tud adni, de arra meg ott voltam én, a kisfiunk iszsz a mai napig, pedig már 26 hónapos. (Na jó, mostanság már elterelem, ha nincs kedvem rágatni magam.)

Négy hónapos korában kezdtem heti ketszer 2 órát próbálni, aztán idővel visszajött pár magántanítványom is.

Másfél évesen vittem először csanába beszokni, ahol heti egyszer van szülős játszócsoport, így két hónap múlva jöttem ki tőle először. A harmadik hónap végére már ott is aludt, így lett heti egyszer 6 óra egybefüggő időm. Most heti kétszer jár.

Szerencsénk is van vele, mert már akkor tisztán beszélt, amikor elkezdtük, mostanra folyékonyan tolja 5-6 szavas barokkos körmondatokban. És ő tipikusan az a gyerek, akiről a születése óta lehet tudni, hogy az átlagnál hamarabb fogja keresni a társakat. Nem mi szoktattuk, ilyen, kifejezetten barátságos volt mindig is az idegenekkel, más kezében babaként se ijedt meg, inkább nekiállt vizslatni.

Szóval amióta ő megvan, azóta nem hiszek az egy kaptafára húzott gyereknevelésben, és abban, hogy a korosztályok minden egyedének egyformák az igényei. A mi játszónkon a kétévesek együtt motoroznak, a fiam babákkal szerepjátékozik, történeteket mond, igenis van olyan, hogy kell neki a nagyobb közönség.

Szóval a valasz meg az, hogy nem, nem maradnék, egy ilyen földöntúli módon intelligens gyereknek dupla tempóban kell megmutatji a világot :D